Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Válogatás a grúz népköltészetből: A tigris meg a legény, A taparaváni legény, A hős Szolog, A Satil-ban megdicsőült Hohobi, A bátor harcos, Psáv legény párbeszéde egy asszonnyal, Jöjj el, nap, ma légy vendégünk (Tóth Bálint fordításai)
A Satil-ban megdicsőült Hohobi Kevély szívvel a gyűlésben ült megdicsőült Hohobi. Hét vad fiókát nevelt föl ő, hol öreg sasfészke állt, hét szép ifjú hőst nevelt föl ő — Ingusok közt híre szállt. Mind a hét oroszlánszívű, vad, zord tekintetű, erős, mind a hét fején fényes sisak, mind hét kevély, büszke hős. Hét kézben hét frank kard villog ott, tűzben edzett penge mind, s küldi: „Szedjetek be psáv adót!” — s míg rajtuk végigtekint, szól Hohobi, apjuk, a kevély: „Bármelyőtök félni mer, s harcban szüzet bátran nem rabol, házam az felejtse el! Az Aragva mentén menjetek, — a hőst féli a halál! — míg látjátok a vad szirteket, hol Goderzi vára áll.” A kilencszer megvasalt kaput ostromolja hét fiú: jó Goderzi, várad elveszik, enged az erős kapu. Zászlóként lobog a vár falán hét ifjú gyújtotta láng, és a várúrnak szépségesét, elrabolják a leányt. Matúráig ügetnek Ahádtól, sír a lány, a gyenge rab. Hazatérvén, jó Goderzi úr. gyűl szívében a harag. Felnyergeli Lurdzsát, jó lovát, vékony sodronyinget ölt, 653
