Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Válogatás a grúz népköltészetből: A tigris meg a legény, A taparaváni legény, A hős Szolog, A Satil-ban megdicsőült Hohobi, A bátor harcos, Psáv legény párbeszéde egy asszonnyal, Jöjj el, nap, ma légy vendégünk (Tóth Bálint fordításai)
frank kardot köt, már karján a pajzs, Lurdzsa vágtat, döng a föld. „Mint ráró repülj derék lovam' Vágtass!, érjük őket el! Megjárják a hitetlen kutyák! Tudnám csak, hol tűntek el! Esküszöm, hogy rájuk lelve, nem látnak több napot soha!” Hiába száguld, völgyön-hegyen, egynek sem maradt nyoma Éjfél után, mint vad tigris ér véreres szemmel haza: „Asszony! Dűl szívemben vad vihar, s kedvem, mint az éjszaka! Martalócok fészkén rajtütök, mint villám, váratlanul, viszarablom tőlük lányomat, vagy a vérem porba hull!” Sír az asszony, tépi szép haját, sikolt, jajgat: „Jaj, nekem! Hová visznek, te kedves, te szép, magzatom, lánygyermekem!” Vágtatva henceg a hét fiú, tódítják győzelmüket. Míg az úton szemben egy szerény kecskebőrös psáv üget. Kengyelében, mint szobor, megáll: ,, Halljam! Válaszoljatok! Milyen harcról hencegtek ti itt? És e lány miért zokog?!” „Mert Ahádba mentünk érte el. jó psáv adó, nézd meg: ö!” „Állj! A szép Lasári templomért psáv adó nem szedhető! Engedjétek el békén e lányt! Vagy tán döntsön róla kard?!” „Psáv!, őrült beszéded meg.ne bánd, gyors halálod ne akard! Hallottad hírét Hohobinak? lm lásd, hét kevé-ly fiát!
