Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Holdosi József: Az utca Mózese (regény, befejező rész)
— Az bizony, csak néma szegény. Az öreg megtanította, hogyan kell a lovakat megetetni, felkantározni, szekeret vezetni. — Ügy bánsz a lovakkal, mintha cigány lennél — dicsérte meg az öreg. — Cigány vagyok — szólalt meg. Saját maga is megijedt a hangjától. Peji majd elájult: — Hát nem vagy néma? A telepen csak akkor hitték el, hogy beszél, amikor minden házba beköszöntött. A vajda újra magához hivatta: — Örülök neki, hogy újra beszélsz, meghallgatnám most már, hogyan kerültél hozzánk! — Ne kérdezze — lábadt könnybe a szeme. — Itt megtaláltam a nyugalmamat. — Tényleg cigány vagy, mint Peji mondja? — Az — válaszolta, és nem fogta görcsbe a szívét a szótól a fájdalom. Itt köztük tudta így, iyen büszkén kimondani, vállalni. A hangjával együtt visszatért az étvágya is, pedig azért lopni is kellett, éjszakánként elment a többiekkel tyúkot csórni a faluba. Megerősödött, és egy este rátört, hogy hiányzik neki a nő. A kint éneklő lányok, legények közé ment. Azok először meglepődtek, de aztán egy lány mellé is dörgölőzött. Egy bokorban tette magáévá. — Kösd be a fejemet! — kérte a lány. — A te asszonyod akarok lenni. — Eljön annak is az ideje — búcsúzott el tőle. Boldogan ment vissza az öregasszony viskójába. — Azt hiszed, hogy engem is be tudsz csapni, mint a többieket, hogy te cigány vagy — fogadta rikácsolva az. — Éjszaka hallom, hogy ólmodban gyilkosságokról beszélsz! Riadtan nézett az öregasszonyra: — Miféle gyilkosságokról beszél? — Két embert emlegetsz, meg madarakat! Majd utána járok én.. . — Ha nem fogja be a száját, reggelre egy gyilkosság biztosan lesz! Rémülten hallgatott el az öregasszony. Nem is törődött a későbbiekben az öregasszonnyal, egész nap csak az estét várta, de a lány nem volt ott a többiek között, helyette egy legény lépett ele: — A Zsuzsi az enyém! Hagyd békén, mert megöllek! — Vagyok olyan fasza legény, mint te, te szaros, és az enyém a lány! — Ezt már az az ember tudta mondani, akivé itt lett a Cigánymózes! Ölre mentek, a másik bikaerős volt, hamar le is teperte. „Győznöm kell, mert mindent elveszíthetek!” — vett erőt magán. Sikerült elkapnia a másik torkát. Az hörögve fordult le róla. Aztán addig ütötte, míg a többiek el nem húzták onnan. Zsuzsi került elő, maga után húzta, messze a bokrok közé. Már szürkült, mikor a lánytól elvált. Pillanatok alatt, mint mindig, mióta az oláhcigányok közé került, elaludt. Pusmogás ébresztette föl, az öregasszony beszélgetett valakivel, akinek a hangjában arra a legényre ismert, akit tegnap megvert. — Hát nem érted meg a süket füleiddel, — mondta az öregasszony —, hogy a faluban mondták, hogy a rendőrség keresi? 641
