Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Holdosi József: Az utca Mózese (regény, befejező rész)
Moccanni sem tudott, kiverte a veríték, először a homlokát, majd érezte, hogy a hátán folyik végig. — Ráismertem a falubeliek elmondása után. Ilyennek, mint ez, írták le a külsejét nekik a rendőrök. — Lopott vagy megölt valakit? — kérdezte a legény. — A bolondokházából szökött meg.. . Menj, jelentsd föl, tied lesz a Zsuzsi! A veríték ráfagyott a testére. .. „Jóreményű János...” „Albérleti szoba egyetemistának olcsón kiadó.” Keresi az utcát, a házszámot, de a betűk összefolynak. . . Valakik felemelik. . . a mentőautó szirénája.. . fehér foltok. . . hangok. .. zörejek... — Ó, Arisztophanész! — kapott a fejéhez, és első év végi szigorlatának kedvenc vígjátékából, a Madarakból a kar kívülről megtanult szövegét kezdte mondani, mint ott a tanárnak: „Hogyha, nézők, vaLmellyik életét közűletek Vígan vágy leélni: az csak ide jőjön, miközénk. Mindaz, a mi nálatok rút, s törvény sújtja vagy szokás, Nálunk a madárvilágban szép dolog s dicséretes. Mert ha ott gyalázat és bűn jól megveri az apát, Nálunk még becsületére válik hogyha kis kakas Ráüt és rivall apjára: »sarkantyút emelj, ha vívsz!« Vagy, ki ott szökött rabszolga s van sok bélyeg sütve rá: Annak e madárvilágban tarka fájd lesz a neve. S a’ ki ott phryg és oly barbar, mint akár csak Spintharos, Phrygből köztünk pinty madár lesz és Philammon rokona. Ha pedig rabszolga és kár, miilyen Exekestides, Ősöket csinálhat nálunk, s nemzetsége fölragyog. Vagy, gazoknak fel akarván adni Peisias fia A kaput: fogoly lesz nálunk, apjához méltó csibe, Mert közöttünk semmi szégyen a fogolynak, hogy fogoly.” — Szép Arany János fordítása, de görög nyelven még szebb, hallgassa meg... — Nem, tanár úr, cigányul az igazi — válaszolta most, miközben a ruháit kapkodta magára. Az öregasszony az ajtó előtt őrködött. Megint az ablak, futás fájós lábbal. .. rendőrautó szirénázik, mögötte ott fut a professzor: „Várjon, álljon meg! A rendszeresség?! Kimeríti így az energiáit!” Mögötte orvosok, ápolónők injekcióstűkkel. Ott van az üldözők között az apja is: „Felzabáltad a halotti toromat, megállj, csak kapjalak el!” Az anyja is követi, itt az egész cigányutca, szól a zene: „Piros volt a paradicsom, nem sárga...” A domboldalban ülő öregek szaporázzák kampósbottal a lépteiket. Fut utána Jóreményű János és Társait meggyőző Károly is, folyik belőlük a vér: „Mégiscsak megölt bennünket, gyilkos!” Jutka kiabál: „Várj meg, gyereket akarok tőled!” Az egyetem tanszékeiről a tanárok igyekeznek keresztültörni a tömegen: „Még hátra van az államvizsgája!” Róka is eljött, fut az újságjával. A sort Isten zárja, Nietzsche lépked mellette; „Isten meghalt!” — böki 642
