Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Holdosi József: Az utca Mózese (regény, befejező rész)
HOLDOSI JÓZSEF Az utca Mózese II. A hirdető tábla előtt állt meg, az albérleti hirdetéseket nézte. — Micsoda név! — hökkent meg az egyiknél. — Jóreményű János! „Albérleti szoba egyetemistának olcsón kiadó.” Épp neki találták ki... ötven év körüli férfi nyitott ajtót, majd pillanatok alatt megjelent mellette egy hasonló korú férfi. — Mór vártunk! — zendítettek rá egyszerre. — Én Jóreményű János vagyok — mondta az, aki ajtót nyitott. — Én pedig Társait Meggyőző Károly — folytatta a társa a bemutatkozást. — Tudjuk, hogy ki vagy, érezd otthon magadat nálunk. Mi majd segítünk neked, hozzánk jönnek mind, akiknek a bajuk megoldhatatlan a földön. „Miket beszélnek ezek itt?” — döbbent meg. Legszívesebben visszafordult volna, de fáradt volt, ezért örült, hogy megmutatták a szobáját. Egy heverő, egy asztal székkel, kis szekrény, ennyi volt a berendezés, de a falakat madarak képei borították be: ölyvek, bankák, fülemülék, pacsirták, gémek, feketerigók, kanárik, papagájok, jó ég tudja, hogy még mik nem. „Hova kerültem?” Társait Meggyőző Károlyra nézett, de nem merte tőle megkérdezni, hogy miért van itt ez a rengeteg madár kép. — Ne törődj vele, majd a végén tisztázzuk. Hogy tetszenek? — mutatott a képekre. — Sok... — nyögte ki, majd gyorsan hozzátette: — Ornitológusok talán? Társait Meggyőző harsány nevetésbe tört ki: — Ez jó, ornitológusok, mi? Jaj, de jópofa vagy! Hirtelen abbahagyta a nevetést: — Mi együttólünk velük, majd meglátod te is, milyen okosak! Odament egy bankát ábrázoló képhez, füttyögött neki, majd abbahagyta, várt egy darabig. — Azt mondja Banka, hogy tetszel neki, majd vigaszra találsz köztük. A kezébe hajtotta a fejét. Nem akart tudomást venni erről az emberről, a madarairól, de az átfogta a vállát. — Mózes! — szólította meg. — Honnét tudja... — hátrált el mellőle. — Miért nem tegezel? — De... — Mondtam már, segíteni akarunk, gyere ebédelni! Jóreményű János már várta őket: — Semmi csirkehús, ne félj! Lehuppant a székre, úgy érezte, hogy nincs akarata, ez a két ember azt 623
