Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Salamon Nándor: Lapok a győri grafikai műhelyből
SALAMON NÁNDOR Lapok a győri grafikai műhelyből Kétkedők sajnálkozó részvéte kísérte pár esztendeje néhány győri festő, grafikus oktalannak látszó mozgolódását. Valahol egy fejben, egy műtermi beszélgetésben született az ötlet: grafikai műhelyt kellene teremteni a városban élő, számban is mindjobban gyarapodó képzőművészek számára. Példában nem volt hiány, hiszen korábban Pécsett, majd Szentendrén már megindult efféle munka, hogy csak a dunántúli kezdeményezéseket említsük. A kezdeményező szerepet vállaló Farsang Sándor maga is megfordult a Mecsek-alji alkotóközösségben. Tapasztalatait hasznosította otthon, amikor kilincselései, vitatkozásai eredményeként pártfogókat talált az ügynek. Talán nem árt megemlíteni, hogy a gyárak, kereskedők, folyók városában régtől mostoha a sorsuk a látványművészetek múzsáinak. Jeles elszármazottak hírét büszkén dédelgették eleink, helyi művészet azonban érdemben sokáig nem tudott kibontakozni. Húsz esztendeje állt be gyökeres fordulat. Akkoriban fiatal rajztanárok, művészek kezdték pályájukat, a kultúra lelkes ügyintézői pedig megszervezték a helyi társadalom támogatását. Tíz év múltán már műtermes lakásokba újabb berajzás- sal ismét fiatalok települtek. Túlzás nélkül állíthatjuk, széles alapokon, izmosodó, vonzerő kifejtésére képes művészeti élet bontakozott ki. Kiállítótermek, jeles tárlatok, kis múzeumok, művészi hagyatékok növelték az értékek iránti fogékonyságot, életre keltették az érdeklődést. A grafikai műhely megszületése, az ott lendülettel megkezdett munka, kedvező alkotói légkör e nyilvánvaló felívelésnek újabb hajtása. A helyi kultúrpolitika kedvező konstellációját kihasználva indult meg a szervez- kedes. Árnyas fák alatt, folyóközeiben meghúzódó, kivénhedt óvodából — csodával határos módon — eszményi művészotthont varázsoltak az építészek, tervezők, művészek, kiskatonák. A berendezést központi forrásból kapták, anyagokat a képzőművészszövetség támogatásával szereztek. A jogászok alapszabályt készítettek, az alapító tagok vezetőséget választottak, s kőlapra rajzolódtak az első, még itt-ott tétova vonások. S itt álljunk meg egy pillanatra. A litókőnek, a véletlennek, az ipart korszerűsítő múltfelszámolásnak s a szerencsének ugyanis nem csekély szerep jutott a műhely alapításában. Híre kelt, hogy a helyi játékgyár kiselejtezi litóköveit. Az eldobásra ítélt félvagonnyi, látszólag értéktelen kőtömeg igazából felbecsülhetetlen érték lett a grafikusok kezében, asztalán. E különleges anyag ma már szinte beszerezhetet- len a világban. Aki birtokolt ilyet, szinte kincsként bánik vele. Győrben pedig csaknem vesztésre ítélték a mintegy másfélszáz kőlapot. A hajdan népszerű litográfia fel- támasztásának álma jelent meg a művészek képzeletében. A köveket sikerült megmenteni, megszerezni, s ezzel szinte keretet és karaktert kapott az alkotó cselekvés. Mindez három esztendeje történt. Kezdetben csak a győri művészek — többek között Cziráki Lajos, Farsang Sándor, Koppány Attila — vagy húszán léptek közösségre. Nyaranta ösztöndíjjal más megyékből is megjelentek a grafikusok. A legutóbbi esztendőben már budapesti ás szentendrei művészek: Zámbó István, Birk László, Ré- nyi Krisztina és mások jelentek meg a műhelyben, amely nyitottságát őrizve várja a művésztársakat. Jelentkeznek is szép számmal. Révész Napsugár például Fehérvárról, Lakatos József Sárvárról, Heitler László Pápáról látogatja időnként a műhelyt. Előbb a győri műcsarnokban, majd Pópán mutatkoztak be a művészek kőnyomataikkal. Érdemes feljegyezni egy üzemi tárlat tényét is, mert ott a műveket megvásárolták, az üzem — a Keksz és Ostyagyár — pedig védnökséget vállalt a grafikai műhely fölött. A pápai kastélyban rendezett kiállítás sikere is biztató jel. A felújított, mai mondanivalóra igazított technika élénk figyelmet keltett a művészek és a 'közönség körében. 1984 decemberében önálló bemutatósarkot kaptak a műhely tagjai árusításra elfogadott lapjaiknak a helyi képcsarnokban. Több lap foglalkozott elismerően az első lépéseit próbálgató művészközösség munkájával. 622
