Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Kukorelly Endre: Hát ilyen színház nincs, Az írnok mezeje (Barforma), Jó egy kicsit, A közönség epatírozása (Bar-forma) (versek)
KUKORELLY ENDRE Hát ilyen színház nincs Teljesen rendbenlevö, hogy ebben a darabban oly uralkodó szerep jut az iróniának, hisz az irónia mindig is a közvetlen élet szigorú nevelője volt és maradt. (Kierkegaard: Mozart Don Jüanja) Eszem én és nézi ő. Kiterítem — mosolygok — a vacsorámat. Nagyon apró győzelmek, mégis mintha elég volna ennyi. A bűnbocsánat nem kell. Ha mosolygok is, nem gúnyolódom, csak nem megy simán semmi, és nincs kedvem kiállni véled. Talán lovag vagy. Végre is unom ezt. Ha térden állva kérleltek, hát letérdelek én is. Most vacsorázom: mit kellene tennem? Ismerjetek rám. Ez lárma. Mi ez, őrültség, szívesen látlak téged uram, ne borítson el az a kétségbeejtő komolyság. (Milyen szép volt. Könnyedén haladt, mégis oly erőteljesen, királyian és oly sebesen visszafordult, hogy hátranézzen, az arca megnyerő volt, tekintete pedig nyugtalan — óh, jaj — Don Juan volt az.) Minden egyéb csak szürkeség. Mitől oly nagyon fulladok (Leporello) Nem ismerek senkit. El ne menjen uram, mondja, hogy nem ér rá. Ne menjen el, ne menjen. A súlyos léptektől borzongás fog el. Nem vagyok részeg uram, csak félek, és reszket mindenem. Irgalmas Isten, hát mi történik. Na ilyen egy libabőr. Ö, uram, hiszen én már nem is élek, csak a testecském remeg mert futok. Futok, megengedi nekem az élet. Futni és hallgatni. Mindent megtegyek? Kicsit furcsa, lehagyom a szívem. Ezt a forró csirkecombot titkon titkon elnyelem. A konyha, az hat ilyen jól rám, egészen leköt, megkötöz. A szolgasors unalmas. Elegem van. Elég volt, az ostobáknak pedig kuss! Nem neked! Nem neki. Szép mint egy császár, ahogy lépked, megáll, lép. Csak a művészek mennek így. Művészek? Lépegetnek. Így csak ők mennek, ez igazán nagy dolog. Meghalok (Donna Anna) Ki az. összetévesztem veled. Alantas. Bűvös. Ki az, talán a gyilkosa? A gyűlölet volnék, amelyik nem is kikandikál Talán kimozdulok, emlékeznék erre Ez már az, ahogy ringatózom Állj szembe tüstént, jöjj hát, te senki (Commendatore) Halkan beszélek, ne félj. Amiről üvöltözöm, azok a bűneink. Meghalsz és meggyógyulsz ember. Megvilágítanak a lángok. Ne félj. Ez valami más, ne félj. 616
