Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Karay Lajos: Assisi, Hullott körte, Stabat Mater (versek)
KARAY LAJOS Assisi Arcomba, ezer pici láng, verdesnek a hajnali szárnyak. Nagy barna madár, hova szálljak ? Csak föl! Hegyekig! Nap iránt! Lobban karom, ó levegős csontvázú fivérek, a szélben! Repülni a testem idétlen: repülnöm ezért sietős. Vas szárnyam a távoli század, csuharongyom az ősi alázat, tű-lelkem, a Fény, beletört. Rám sírja a hontalan űrnek, nyíljék nyara rátok az Űrnak, s piruló mesekertje, a Föld. Hullott körte Falnak gurul a szeretet, ha senkié. Töppedt mosollyal vegyíti jóságát a porral, a kásás, megkeseredett nyárzamatot, mit értetek utolsó cukrából kiforral, hangya, bogár, hálás koboldraj s fekete napszikra-legyék, — éljen, ha más nincs, bennetek, mert dérbe dermed a meleg egy hajnalon a teliholddal, megőszül mind a zöld hegyoldal, rekedt torkon kél durva bordal . . Siessetek! Siessetek! 592
