Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Karay Lajos: Assisi, Hullott körte, Stabat Mater (versek)

Stabat Mater

(Egy árva anyamacska •'a)

Áll a meggyötört Anyóka, ríva-sírva hajnal óta, kert mögött, a megrogyott földkupacba vájva körmét, mely négy istenadta kölykét élveásvta rejti ott.

Ó, mely ádázabb, mely árvább, m en n y ive 1 p uszt aha-1 á rv ább kínja néki, mint akár a tiéd volt, Ember Anyja, mindenek boldogtalanja, melyre elszólíttatál!

Mert te könnyed őmiatta sírtad csak, ki tudnod adta, hogy mint fény a permetet, égbe von majd, s ott megéred mindörökre élni ébredt győzedelmes Gyermeked.

Ámde hogyha Jézusod van, őket nézd ma Jézusodban, a négy földbefulladót, s mint tükörből önnön arcod, nézd anyjukban ön-kudarcod, s ródd le érte könnyadód.

Nézd, a tejtől hogy kipüffedt minden tőgy, s a rögbe süppedt húsz karom hogy szétterül! Mintha bolygónkat cibálnák vissza, ősvilági bálnát, míg zsákmányával merül.

Nézd, az elferdült kis arc két féltekéjéből mily arckép áll eggyé, — miféle fény, mely szeméből süt ki pőrén, s vémyomát hogy őrzi szőrén az elrágott méhlepény!