Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Tőzsér Árpád: Örvénylő időkben (vers)

ugyanazokról a magánvalókról,

most a saját percepciókhoz már saját magánvalóink is vannak. A villanyégő saját nap a szobánk egén, az asztalunkon a ventillátor saját szellő, a falakon a rámák karámjaiba zárva saját hegyek és erdők tolongnak, bőgnek.

S az ivókút vízcsap számunkra, s nem köt senkihez senkit.

De te, barátom, könyvedben megteremtetted számunkra azt a közeget, amelyben még találkozhatunk: a mítoszt.

Visszavezettél bennünket abba az édeni korba, mikor élményeinknek még közös tárgyuk volt: a természet, s benne a közös munka.

Mikor beszéltünk: mintha egy nagy közös eposzt írtunk volna. Mindenki írta, mert a tárgyat mindenki jól ismerte.

Sőt nemcsak ismertük: együtt éltünk vele, közösségben az erdővel, fákkal, szekérrel, boronával, s igen, még az állatokkal is: lovakkal, csikókkal, kis borjúkkal.

S mintha mindnyájan a Bölcs tanítványai lettünk volna:

az egyet nem neveztük kettőnek,

az egyik dolgot a másikkal fejeztük ki.

így népesítettük be a csillagos eget

Kosokkal, Csikókkal, Szekeresekkel,

így lett a falunk fölött komorló hegy Kerekága,

s anyám, ha sovány lányt látott, azt mondta róla:

csizmában is megvakarhatná a bokáját.

Az értelem szikrája nem a szavakból, hanem az összekoccantott

dolgokból pattant elő. Nyelvünk nem a töprengés, hanem a cselekvés nyelve volt, s mi nem a szavakban, hanem a dolgok mozdulásában találkoztunk.

S te még ezen az ősi nyelven szólsz könyvedben, kedves barátom.

Ösnyelven arról az ősállapotról, mikor még nem kellett találkoznunk, mert már a szó előtt találkoztunk.

Mások a történelmünket írják, te — ezen a nyelven — mítoszt teremtettél történelmünkből. Olyan skanzent, melyben a tárgyak nem a fogalmak szögén, hanem — mintegy sajátmagukra akasztva függnek.

Az ivókút csövéből, melyet te építettél ablakunk alá, nem szavak csobognak, hanem emlékek, emlékeink, közös eredetünkről.

A kút körül mindnyájan találkozhatunk, vízéből meríthetünk, s közben szavak nélkül mondhatjuk egymásnak: kedves barátom!

582