Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Ágh István: A közép-európai költő megteremtődése
ÁGH ISTVÁN A közép-európai költő megteremtődése Mostanában az erdélyi Farkas Árpád verseivel foglalkoztam. Kisebbsége sokaságában a magyar költészet hagyományaival teremt, kérdez és válaszol biztonságosan. Nem vonatkoztatja magára a vajdasági Végei László margina- litáts dicsérő szavait: .Nomádja vagy a nyelvednek, éppen ezért vagy saját, egyéni módon független: saját iránytűddel haladsz előre, bekalandozod a nyelvi világrészt, ismered nyelved, kultúrád gazdag térképét. Ennek egyik szögletében élsz, ám mindenhol tájékozódni próbálsz. Nyelved olyan eszköz lesz, melyet többféle anyaghoz szoktatsz, két kultúrád van, mindkettőt feltétel nélkül sajátodnak vallód, s nyelvedet mindkettőbe magaddal viszed. Űj terheket rósz rá, mindig váratlan oldalról közelítesz határaihoz, megküzdesz minden szóért, hogy a szokottnál összetettebb sorsodat kifejezhesd. S küzdelmed a nyelvvel nem más, mint küzdelem saját világodért. A te szellemed centrum nélküli, avagy többcentrumú, ezért nemcsak mást mondasz, hanem másként is, mint ahogy azt az anyanyelvi kultúra előírja. Állandó feszültségben fogalmazol, a feltartóztathatatlan felejtés határán. Nyelved nem kalitkád, s tiszteletreméltó sírboltot sem épít részedre.” Végeihez hasonlóan fogalmazott Angliában Cs. Szabó László, csak ő nem a kisebbségi író marganilatását dicsérte, nem az egyéni, közösségi peremlétet, hanem a robinsoni egyszál emberét. Hármójukhoz Tőzsér Árpád szlovákiai magyar költő Mittel Ármin képtelen alakjával csatlakozik. Mittel — németül — eszköz, mód, képesség, lehetőség, szer, anyag, vagyon, közeg, átlagérték, mértani közép, harmonikus közép, közvetítő, kör, közép. A versben: „Belső szervre hasonlít... hasnyálmirigy... érzékenység minden irány nélkül... a függőlegességek feszültsége a lent és fent között.. . Között. Kő. Tanknyomok.” Mittel úr a léttelen lét, ő a vers nélküli versek írója, az ösz- szekuszált idő szülötte. Szolipszista, akinek a világ csak látszat, a tudat képzete, de mégis mittelszolipszimus, aki „a lét és tudat között egy olyan harmadik minőséget produkált, amelynek jelene egyenlő a zérussal. .„Szomorú, több dimenziós tudatához sehogyan sem talált létet...” „Körülötte már semmi sem volt azonos önmagával, minden valami másra utalt, volt és leendő létezésre.” Előbb éli meg jövőjét, mint a múltját. Mittel urat Vojtek, a gombaszedő társ, apjára emlékeztette, ahogy zsebéből ette a szilvát, ettől a cselekedettől arra a Veres Péterre gondol, akiről a még meg sem írt memoárban szintén ilyent olvashatott: „apja és Veres Péter azonos gesztusában, valami misztikus egyezést, közép-európai sorsot látott... igazolva érezte korábbi fölismerését: a szilva stigmájú Közép-Európát, mint hazát...” A zsebből ehetőt. Mittel úr nem a kisebbségi magyar írói lét groteszk előde, ő közép-európai úgy, hogy neve német, hiszen még az Ármin is Anminus germán vezér nevéből 583
