Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Balassa Péter: Belül tágasabb? (Márton László: Menedék)
BALASSA PÉTER Belül tágasabb? MÁRTON LÁSZLÓ: MENEDÉK Márton Lászlót méltán emlegetik az utóbbi években a legjelentékenyebb tehetségek között. 1984-,ben jelent meg a Nagy-budapesti Rém-üldözés című, rövidebb-hosz- szabb prózákat tartalmazó könyve, 1985. őszén követte a Menedék című beszóly. Márton nevét előbb ritka tehetséggel készült műfordításai rév,én (Luther, Gryphius, Novalis) ismerhette meg ,az Irodalmi közvélemény, később feltűnő drámai, színházi, most prózai kvalitásai mutatták meg, hogy tehetségének kivételessége részben all round jellegében áll, abban a sokféle, színvonalában mégis egyenletes magasságban, metamorfózisra hajlamos és hajlandó voltában, ami a legjobb értelemben szokatlan e vidéken. Márton szelleme nyelvi és gondolkodásbeli tünemény, kbboldókéra emlékeztet, ami azt is jelenti, hogy előbb válik láthatóvá formája, alakzata, (elégikus és vad) szépsége, mint ő maga. Öt ugyanis nem látjuk, és ez talán nem is tartozik világának követeim,ényei közé. Egy kétértelmű (angyali, démoni) szellemet látunk különböző alakváltozataiban működni, amely európai, illetve elfeledett tájakról vándorolt ide, vidékünkre, olyan írói-művészi magatartást hírelve, mely anélkül is elvan, hogy a hely szelleme, így vagy úgy, elsődlegesen befolyásolná (ez semmi más, mint ténymegállapítás). Jelentkezésének különösségét tulajdoniképpen még az is tetézte, hogy szerencse érte: a kritika túlnyomórészt okosan, értékelőén ,és elemzéssel fogadta, különösen a Menedéket. I,ly módon a jelen írás mentesül attól, hogy bizonyos — szokás szerint és kedvvel végzett — szoros elemzéseket produkáljon a műről. Minél inkább szuggerál „mutatványt” a felületen e mű, annál inkább érezzük: nem erről van szó; tartózkodván ,a m'iikraanalízistől még nyerhetünk is valamit. A jó kritikák közül egy kiemelkedőre mégis utalók, a Radnóti Sándoréra Jelenkor 1986/1. szám.), amelynek mű-rekonstrUkoiója, olvasásmódja és értékelése: bírálata lényegében támpont a magaméhoz is. Jelen írás tdhát „tartalomelemzés”, amely egy írói agyműködés feltérképezésében látja feladatát, egyúttal ajánlás az olvasáshoz. A Menedék szerves folytatása az előző próza-kötetnek, motivikus és gondolati értelemben. Előbb ehhez szolgáljon néhány adalék. Az első kötet címadója Rém-üldözés, de olvasható lappangó értelemben is: rémüldözés, miiként a nyitó írás is, mely egyszerre jelent álvilágot és alvilágot, nem beszélve ,az Ésvagy kettős jelentéséről. Az összefüggések a szavak, címek szintjén már megadják a jelentés bordázatát: az első kötet három novellája ciklusszerű: Aalvilaag, Csípőfogócska, Keresztválasz, ugyanakkor az elsőben felvetett kérdések a záró Konzervcsukóban nyerik el végső alakjukat, íves szerkezetet hozván létre. A Csípőfogócska, a Horog, a Rosta és részben A tornác rokona, míg a kötet kiemelkedő diarabja, az Ésvagy, a Keresztválasszal és a Találkozás Vadonc mesterrel című írással áll együtt. Az első kötet kiemelkedő darabjai köziül az egyik, az Esvagy szövege az emberi bőr feltérképezéslét mondja tárgyának, céljának. Geafilológia nevezetű ,,^tudomány” ez, magyarán oiy tér, mely szavaik rendszerezésére alkalmas. Logikája így fest: „A föld görbületét követni, hát ez a szabadság netovábbja; kijelölvék a határok... Az rendben van, hogy most órásmester vagy, de hogyan tudtál középkori költő lenni? Mindenki kényszerben utazik.... volt a középkor, mely egy szép napon elkezdett bomlani, hullamérgével megfertőzve világunk harmóniáját.” A középkor-rájátszásokat is beleértve ez az írás a Menedék szívtérkiépének egyenesági elődje. Ugyanitt olvassuk, hogy „Valaki.. . úgy véli, hogy minden emberben van egy szoba”, nos, ez a szoba később az a szív, ahová Monotri Béla „beűzetik”, beanaszol, beesik. Ebben a szobában folyik egy (képtelennek nem nevezhető, hanem kényszerítő (és ez ítélet) valóságtermelés, amelyet Márton többek között — megint csak középkori toposzt 571
