Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Laczkó András: Az önértékelés kétségei (Berzsenyi Dániel "Életfilozófiá"-ja)
LACZKÓ ANDRÁS Az önértékelés kétségei BERZSENYI DÁNIEL „ÉLETFILOZÖFlA”-JA A költő mindig kételkedett abban, hagy jó-e és érdemes-e, amit tesz. A bizonytalanság hosszú távon már akadály az írás kényszere és eredménye között. Lehetséges-e feloldása, megszüntetése? A kérdésekre választ árukörében nem talált; keltett a baráti szó, az elismerő levél. A jótékony bíztatás Berzsenyi számára Széphalomról érkezett. A baráti lelkesedés optimista hangulatba ringatta az élet nagy kérdéseit illetően. Ez az alaphangja az Életfilozófiának. ÖNKRITIKA Berzsenyi 1811. március 13-án levelet küldött Nikláról Kazinczy Ferencnek; három vers volt a szöveg közé iktatva, az Emmihez, A táncok és egy cím nélküli. A kísérő mondatokban a niiklai nemes úr szembetűnő rezignációval és önkritikával „silányok s víz-ízűek”-mak titulálta őket, s különösképpen azt marasztalta el, amelyik fölé nem írt semmit, „oly Idétlen, hogy mindekkorig meg sem mertem keresztelni”. Barátját kérte — ha jónak ítéli —: adjon nevet a versnek. Kazinczy az öregedés hangnemét, elégikusságát érezte a sorokban, és válaszában Az élet korai címet javasolta. Berzsenyi ezt elfogadta, sőt ,,igen szépnek” tartotta, elismerve, hogy barátja néha nála is jobban tudja, mit ír. A költemény Berzsenyi műveinek első kiadásában a Kazinczy tanácsolta címmel jelent meg. KAZINCZY SZEREPE Kazinczy neve kikerülhetetlen az Életfilozófia értelmezésében. Nemcsak azért, mert ő olvasta először az akkor még cím nélküli verset, hanem azért is, mert a formát kapott eszmények, gondolatok kialakításában meghatározó szerepe volt. Kazin- czyval a levelekben épített szorosabb kapcsolat nem csupán a felfedeztetést és elismertetést jelentette Berzsenyinek, hanem a védekezés kényszerűségét is. Addig, amíg Kis Jánosnak hosszas rábeszélésre meg nem mutatta munkáit, úgy dolgozott, amiként jónak látta: szabadon, belülre figyelve. A széphalmi mester az első versek olvastán mindjárt el akarta helyezni a kor költői térképén, s a legkézenfekvőbb lehetőséggel Kis János tanítványának titulálta. Első észrevételét néhány évvel később Kis és Berzsenyi című versében nyomatékosította”: lm a falon / Betűk lángolnak: Kedves nekem a / Nagy mester és a választott tanítvány.” Ez volt az álláspontja, amikor az első futólagos versolvasás után baráti kapcsolatot kívánt az akkor már Niklán élő poétával. Az alkalmat erre a Berzsenyi verseskötetének kiadása 'körüli buzgóikodása adta: „Kisünk megírta, úgy hiszem, azt néked, hogy verseidnek kötetét tőle elkértem, oly végett, hogy azt megolvassam, mi- nekelőttte sajtó alá kerülnek. Azon kevés darabok után, melyeket ezen halhatatlan barátunknál olvasni örömöm vala, meggyőzihetetten kívánság szállott meg a .többit is olvashatni; mert valóban a te énekeid nem szokott hangicsálás a Magyar Helikonon. N.agy gyönyörűséggel látta mázakban a Horác, Matthisson és Salis, s Virág és Kis tanítványát, s nyelved oly szép, oly nemes, hogy azt csudálni fogja a haza. Te engem mesterednek nevezel. Hamis tettetés nélkül és igaz örömmel nyomom vissza 566
