Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - Osztovits Ágnes: Hódolat a dilettánsoknak (Bulat Okudzsaváról, új regénye kapcsán)
sata, meséje tehát egy mértani precizitással megszerkesztett (észrevétlen megkomponált) történet, melynek valamennyi szereplője kapcsolatban áll egymással. Végzetesen szomorú história, melyben az egymáshoz méltó és illő szerelmesek nem lesznek egymáséi, melyben sem a jó és nemes, sem a gyarló nem nyeri el méltó jutalmát, illetve büntetését. Opocsinyin tábornok Varvara megvetésétől keserűen pusztul el, a magát igazi orosznak valló Bigarre kisasszonynak a feldühödött tömeg elől menekülve kell távoznia Moszkvából, Szvecsin pétervári karrierjének csúcsán is boldogtalanul mereng a múlton, Varvara az általa imádott férfiból kiábrándulva társtalan marad, a tábornok unokaöccse önkezével vet véget életének, Varvara és Szvecsin lánya egy beteljesületlen frigy özvegye marad. Prjaihin sem boldog. Hiába igyekszik, nem tud megkapaszkodni abban a világban, ahová mindig törekedett. Külsőségeiben tökéletes a múlt század eleji szerelmi vergődés: gyertyafény, suhogó ruhák, misztikus csók, reménytelen epekedés. De miként a Dilettánsok utazásában, a szerelmes regény itt is messze túlmutat önmagán. A beteljesült szerelmek a lélek békéjét, a világban meglelhető harmóniát sugallnák, ám a harmónia kiveszett a világból, mert a háború, itt a Bonapartéval való találkozás, szétrombolta az állandóságot, a biztonságot, s testet, lelket torzító hatáséival megkérdőjelezte a legalapvetőbb érzéseket. Teljes, tartalmas emberi életet élni, ez minden szereplő programja, de a veszteségek beszűkítik az önmegvalósítás lehetőségeit. Egy kvietált tábornok nyitja a sort; Opocsinyin elveszíti féllábát a Krems melletti Bokarasz-itánál, s katonai képességeire így nem tartanak igényt a Bagranionok és Miloradovicsok. A menedéknek hitt Varvara ugyan már elvált, magányos és még mindig vonzó, s szívesen nyújtaná kezét a tábornoknak, de ő nem kér a „szánalomból”. Marad egy torz önmegvalósítási kísérlet: díszebéd Napóleon és 'tábornokai tiszteletére, a katona-lángelmék megleckéztetóse és elpusztítása. A nagy titokban előkészített ebéd, melyről a szomszédok csak annyit bogoznak ki, hogy a háborodott tábornok tisztelegni akar Napóleonnak, amikor a haza végveszélyben van, heroikus al- gandolás, melynek realizálására még akkor sincs -esély, ha Napóleon tényleg a fcalu- gai úton folytatja Oroszország leigázását. (A történészek, de már a józan kortársak is tudták: az oroszországi hadjárat -egyik legnagyöbb stratégiái hibája volt, bogy Bonaparte nem a fcalugai utat választotta. Ez esetben ugyanis elvághatta volna az orosz seregeket az élelmiszer-tartalékoktól. Opocsinyin számítása — „Napóleon így fog jönni” — tehát helyes.) A tábornok ugyanis önmagához hasonló, neimeslelkű uraknak, a hadművészet mestereinek véli a francia hódítókat (családi vonás; az emberek egyenlőségébe vetett hit táplálta a tábornok fivérének öngyilkossággal végződő életét). A kémei által elfogott első francia, Pastoret ezeredes (mint később kiderült, Szvecsin úr tanulótársa a Sor bonne-an, Louise Bigarre pártfogója Moszkvában) valóban úr, s amit elmesél — hajdan Napóleon egyetlen kézmozdulatára két adjutánsa a jeges vízbe vetette magát, hogy a Bokarasz-tó jégtáblájáról kihozon egy sebesült orosz tisztet — egyetlen pillanatra megingatja a tábornokot. — Lehet-e megmentőjét a halálba küldeni? A morális dilemma okozta feszültséget a patrióta tettvágy, valamint a valeriánfőzet enyhíti ideig-óráig, ám az ebédre nem kerül sor. Nem francia urak, dicső tábornokok, bánom két 'gránátos katona tér be a tábornok házába, és gondolkodás nélkül leszúrják a tiszteletet követelő badastyánt. Opocsinyin nem menthette meg Oroszországot, ráadásul boldogtalanul távozott a túlvilágra, hiszen elgondolásának támogatására és megértésére nem számíthatott. Még a legszeraterttebfo lény, Varvara előtt is titkolóznia kellett, még ő is csak a terv első szakaszát ismerhette: díszebéd pazar menüvel, zenekarral, ünnepi beszéddel. A halálba invitáló végső beszédről már nem tudhatott. (Opocsinyin naplója, mely a tervezett ebéd leírása köré szerveződik, s az előkészületek kapcsán visszatekint a múltba, megidézi a franciákkal vívott háborúk korai szakaszát; ezekben: Szuvorov lángelméje ide vagy oda, dicstelenül szerepelt Oroszország, és semmit sem tanult — kivéve magát a tábornokot, aki egy kis ütközetben épp Napóleonnak a fortélyával tévesztette meg a franciáikat. Nem ismerte fel 48
