Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Serfőző Simon: Figyelmeztetések ébresztése
SERFÖZÖ SIMON Sintér idő (Válasz a körkérdésre a Berzsenyi-évforduló alkalmából) Ha szükség volt valaha nyárfa-egyenességre, szákimondásra, soha ennyire Berzsenyi földindulás hangjára, a bajkiáltásra, soha ennyire, mint e nyakunkra hurkot húzó sintér időben, amikor horkol elaltatva az aluszékony lelkiismeret, a a felelősség nem gyújt Lámpát, hogy fölébressze. A kuvasz gyanú körülszalad a szélfújt láthatáron, hallja a neszt, merre járnak a hazát-tapasó bűnök, ellenünk merészkedő vétkek, nem vaikkant mégse, visszatfekszik a közöny csendkazlaihoz, tágas szérűjére. Hát garázdálkodhat gátlástalan az útszéliség, nincs kirakva fogó, csapda, hogy elkapná, mint a patkányt, görényt. S az önzés csörtethet, mert amivel karóhoz köthetnénk, nincs kéznél olyan kötél. Tehetetlenség mentegetőzik, s szétzüllik e tartásában támfalakkal megroppanó, emlékezetéből kilakoltatott, lélekben hontalan nép. A vigasztaló jobb létért — illúziójáért — föléli, kipusztítja magát, mert nem tisztel már családot, sem hazát;, hanem a vigécséget, pénzt, a gazdagodás oltárát. Jelent, jövőt eltéikozolva, föl is áldozva, imigyen kerül Európa szemeteskocsijára, szálláshelyeit odahagyva elhoppoló idegen kezeknek, gyepűink, folyóink után kapkodó markoknak. Ha szükség volt valaha kitárt ajtajú nyíltságra, igazmondásra, soha ennyire, mint most, hogy szembenéznénk romlásunkkal, megró,ntotfságunkkal, s idejében még a mákonyok bódulatából, gyanútlianságából fő,kieszelnénk. 522
