Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Holdosi József: Az utca Mózese (kisregény I.)
éves, megalázott cigánygyerek. A töltőtollát és a ceruzáját a tolltartóba rakta, majd a táskájába tette. Becsukta a hittankönyvét, és ott hagyta a pádon. Felállt. — Nincs Isten — mondta, és kiment az osztályból. Az utca elején már várta Róka: — Na, te hős Mózes, megjöttél? Hadd nézzem a kobakodat! Nem mondom, szép kis búb! — Többet nem imádkozok . . . pap sem leszek ... — hüppögött. Mesélte volna, hogy mi volt, de Róka leállította: — Tudom, tudom, az élet, a valóság! Hát ezért jött a tisztelendő, nem mondom, elég prózai. Ilyen az élet! Nézzük az újságot, talán most már elárulja, hogy ki is ez a tisztelendő! Éreztem én, itt írnak egy huszonhárom éves tiszted en- dőről. De miért? Hiszen sóik fiatal tiszteiéndőrőil is írhatnának, mind egyforma, nem kell nekik a mindzsó, na mindegy! „A cigányságból került ki a fiatal pap, bizonyítva, hogy nálunk a cigány származású ember bármely posztot betölthet.” — Ojjé, nézzük tovább, itt van, ami nekünk fontos: „Visszamegyek a szülőfalumba — nyilatkozta a fiatal tisztelendő. — A hivatástudat mellett az vezet, hogy elmenjek a cigányokhoz, hogy köztük felidézhessem azt a nyolc éves gyereket, aki én voltam, aki már akkor elhatározta, hogy pap lesz. — Szomorú mosoly jelent meg a fiatal pap arcán, egy olyan emberé, aki sokat küzdött azért, hogy eddig eljusson.” — Ajaj, te gyerek, látod, ilyen az idő, előrelódul, aztán visszafordul egyet, és csattan a templom kapujának a kulcsa, hogy- egyenesen haladhasson újra. Nem mindenkivel esik meg az ilyesmi, örülj ennek, Mózes, csak az a baj, hogy ilyen korán nincs istened. Nagyon vigyázz, mert ezek után minden megtörténhet veled! Na, te újság, mi itt be is fejeztük, életünk legjobb története volt ez, nem mondom, segített egy kicsit a valóság is! Másnap nem jött közéjük Róka, 'harmadnap törték fel a kunyhója ajtaját. Halott volt már, a feje búbjától a lábujja hegyéig ellepték a tatvek. Az asszonyok hiába próbálták leseperni rótLa, azok újra megjelentek, ezért lepedőbe csavarva tették a koporsóba. Az újságtartó az újsággal együtt eltűnt. Szent meggyőződése volt mindenkinek, hogy Pejkó vitte magával a halottak közé, így azok naponta olvassák, hogy mi történik az utcában. . . 4 Az Isten megtagadása napján este már nem imádkozott. Félelem is szorította el a torkát, amikor az anyja lekapcsolta a villanyt. Most jelenik meg az ördög, és elviszi a pokolba. De sem az ördög, sem az Isten nem jelentkezett azon az éjszakán, sem a következőkön. Nem is értette, hogy Róka miért figyelmeztette. Otthon sem szeretett lenni, az apja egyre betegebb lett, és egy hajnalon, miután az anyja elment dolgozni, arra ébredt, hogy az apja az ágy szélére ül. Amikor észrevette, hogy ő is fent van, vizet kért tőle, majd cigarettát, örömmel adta mind a kettőt, így hozzáérhetett a kezéhez, érezhette a -teste szagát. Büszkeség töltötte el, hogy senkinek nincs olyan szép apja, mint neki, csak az zavarta meg, hogy újra ott látta a szemében azt a félelmet, mint amikor szalmaszagú anyja meghalt. Ennek ellenére azzal a tudattal aludt el újra, hogy akinek ilyen erős, széles vállú apja van, azzal nem történhet semmi rossz. Utcabeliek voltaik a szobában, amikor felébredt: 512
