Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Holdosi József: Az utca Mózese (kisregény I.)
gények jelentek meg a házuk előtt, még az utcára sem mertek kimenni. Jobb lett volna, ha fiuk születik, nagy dorongja lenne most, csak akadna nő, aki a nagyot szereti, na de egy lány ekkora mellel! Az anyja napok alatt ágynak esett, mielőtt meghalt volna, a férjének azt mondta: — Ha már megesett rajtunk ez a szégyen, vidd vezekelni ezt a bűnös lányt! Férfiak miatt lett a veszte, szenvedjen is miattuk! Jönnie kell majd a megváltásnak ! Az öregember sokat gondolkodott felesége talányos szavain, míg végül megfejtette. Elkészítette a bódét, és járta vele az országot, de szomorú volt, mert tudta, hogy a lánya szenved. Várta a feloldozást, titokban egy férfit várt ő, aki mint a mesebeli legkisebb fiú, elindul vándorútra, a világ végéről elhozza a varázsfüvet, megérinti vele a lány mellét, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Nem csukáshoz, nem Krisztushoz szánta ő menyasszonynak a lányát! Ami pénzt keresett az évek során a lánya mellén, nekiadta a plébánosnak. Ö lefeküdt a rétre, és a nagy szomorúságtól meghalt. Na, ti bolondok, nem ezen kell sírni, hanem azért, mert egy férfinak sem jutott eszébe, hogy széttörje azt a paravánt, megszöktesse Erzsébetet, és vállalja a csodálatos mellével együtt. Egészen elfáradtam, félek, hogy ez az újság, ha további történetek elmondására kényszeríteném, kávéházi meséket olvastatna velem kedvenc írójáról, aki nagyokat sóhajtva ült le törzsasztala mellé, és folyton szomorú történeteket írt. . . Hát azt nem éri meg! O Hát én bolond, nem megint itt ülök közöttetek, és olvasok ebből az átok újságból! Nemhogy megtartamán magamnak, de folytan űz ez az átkozott is: menj, Róka, olvasd tovább a tisztelendő történetét. Haj aj, hogy tarthatnám meg magamnak, pedig ma, nem akarok 'hinni a szememnek, 1849-et ír az újság. A történelembe nem viszel bele, te perszóna, mert itt ezek az emberek köny- nyen kritikának vetik alá a történelmi ismereteidet, és végül én 'kapóik a fejemre! Jól van, látom, hogy Kossuth fáradt honvédjainak egy csoportja ez. Menekülnek az erdőn keresztül, köztük van egy asszony is, csecsemőt szorongat a karjai között. Jaj, utolérik őket az üldöző császáriak! Mindet legyilkolták, de a csecsemő életben maradt, az asszony fölé'borulva megvédte a haláltól. A község papjának álmában megjelent Kossuth Lajos. Rögtön lelkiisme- retfurdalása támadt, hogy kevés katonát küldött neki. Énekelni is kezdte. . . — Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje. .. Kossuth apánk haragosan nézett rá, és a következőt mondta: — Kelj föl, te pocakodat zsíros húsokkal teletömő, torkodat drága borokkal frissítő hétpróbás gazember! Egy 48-as honvéd árvája sír az erdőben. Azonnal indulj, mert fenenagy kardommal négyfelé váglak! így történt, hogy a pap az éjszaka közepén felébresztette a sánta kántort: — Ébredj, itt volt Kossuth Lajos, azt üzente, hogy mennünk kell a honvéd árvájáért az erdőbe! Meg is találták az ártatlant. A kántor emelte fel, de láss csodát, amint hozzáért a kisdedhez, a sántasága megszűnt. Híre is ment a csodának, másnap már 509
