Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Pálfalvi Lajos: A paródia lehetőségei: Gombrowicz és Esterházy
mivel születése pillanatában sem rendelkezett. Rövid és lehangoló története során nyoma sincs fejlődésnek vagy hanyatlásnak: a hierarchia aljáról nem mozdult el soha. A termelési regény esetében regénytípus és világkép kapcsolata különlegesnek mondható. Az operettől mindig valamiféle „monumentális idiotizmus” várható, de további konkretizálással hiába is próbálkoznánk: idiotizmusa sokféle lehet. (Ezért is tud a történelem korszakváltásaihoz kiválóan alkalmazkodni.) Ez a sokféleség nem mondható el a termelési regényről, kötelező jelleggel tartoztak hozzá konkrét ideológiai tartalmak (Esterházy a regénytípussal együtt ezeket is érvényteleníti). Regénytípus és világkép kapcsolata botrányosan egyszerű: nem az olvasók feltételezett igényei, hanem más, nagyon is konkrét elvárások határozzák meg. Író és olvasó párbeszédében a harmadik fél mondja ki a döntő szót. A regénytípus sorsa ezektől az elvárásoktól függ: amint megszűnnek, eltűnik az irodalomalatti világból. Talán Esterházy az egyetlen magyar író, aki „önként és kéjjel” írt termelési regényt. Más címet sem adott neki, akárcsak Gombrowicz az Operettnek. Műve a konstruktív paródia egészen tiszta formája. A Kis Magyar Pornográfia címével Gombrowicz Pornográfia című regényére emlékeztet, de ez nem jelenti azt, hogy e regénnyel kitünteti kapcsolatban álna. A műben egy sajátos Kelet-Közép-Európa-kép (az anekdoták világa) bontakozik ki, amelyben a magyar szerzők és Gombrowicz mellett Kundera is szerepel. Esterházy idézi Bojtár Endrének a témával foglalkozó tanulmányát, ezzel is hangsúlyozva, hogy a mű ebben a kontextusban is elhelyezhető. Á Kis Magyar Pornográfia anekdotái számunkra több szempontból is érdekesek. Vizsgálhatjuk őket a konstruktív paródia szempontjából, de figyelmet érdemel az is, miért éli napjainkban reneszánszát az anekdota (nemcsak Magyarországon). A 20. század első harmada után az anekdota a magyar irodalomban is a hierarchia aljára került. Több évszázados karrier után hirtelen a modern próza fejlődésének hátráltatója lett. Üjrafelfedezése a 60-as, vagy inkább a 70-es években kezdődik. A Termelési-regény (kisssregény)t olvasva nyilvánvaló, hogy Esterházy már ekkor rengeteg lehetőséget lát benne. A Kis Magyar Pornográfia nem az Operettre emlékeztető paródia. Az újra felfedezett anekdota státusa Kelet-Közép-Európában ennél jóval különlegesebb. Nem arról van szó, hogy Esterházy groteszk módon anekdotába sűrít attól idegen jelentéseket, hanem arról, hogy újra értelmezi ezt a fajta hagyományt, s az anekdota lehetőségeit szinte végtelenné tágítja. Esterházynál az anekdota összetettsége odáig fokozódik, hogy a Kis Magyar Pornográfiában anekdotával látszólag teljesen összeegyeztethetetlen szövegrészieteket, pl. Pilinszky- idézeteket is találhatunk: „Nem értem ezt a madarat. Minden éjszaka verítékezik. A tolla minden reggel csomókban áll. Azt se tudom, milyen fajta madár. Se nem énekel, se nem ugrándozik. Megajándékozhatnék vele valakit, de ezt nem merem. Éppen ez az én bajom, hogy még ezt sem merem.” (89. 1.) Esterházy képes aktualizálni Tóth Béla anekdotáit, mert alkalmasak erre. Nem hiteltelenít, mint Cervantes, vagy Gombrowicz már említett műveiben, hanem új lehetőségeket lát meg ebben a formában. Az anekdota összetettségéről így ír Kundera abban a novelláskötetében, amelyből Esterházy a mottót választotta: „Ha elbeszélésemet anekdotának érezte, uram, akkor az anekdota véget ért. De minden anekdotának csak a felszíne vidám. Próbáljon meg kettévágni egyet. Meglátja, hogy a belseje szomorú”. (Nevetséges szerelmek 21. 1.). A műben szétválaszthatatlanul összefonódik a magyar anekdotakincs két legfontosabb területe: a politika és a szexualitás. Kétértelmű a cím. Kétértel469
