Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Pálfalvi Lajos: A paródia lehetőségei: Gombrowicz és Esterházy
mü a mottó: szövege a szexualitásra, szerzőjének neve a nyolcvanas évek magyar olvasója számára a politikára is utal. A két terület perverziói közti analógia nem új, Esterházy életművén belül sem. A Daisyben pl. olyan szöveget találhatunk, amely a nyelv politikai használatára és a szexuális perverzióra egyaránt vonatkoztatható: ,,ez a nyelv nem hajlandó önmagát megérteni vagy nem képes felfogni, ez a nyelv nem állítja önmagát: ez a nyelv szédült, bódult, mámoros ez a lágy, adakozó, toleráns, ámolító, lojális, andalító nyelv, ki befogad, bólogat, mosolyog, biztat, überel, kit alig valami hozza ki a sodorból, ki azonban hazug, fűzőcskéző, képmutató, nyugodtnak mutatja magát, pedig remeg a fölháborodástól, merev, súg-búg, meg van hatódva önmagától, mindent elfogad és semmit sem tűr el” (Ki szavatol a lady biztonságáért? 31. 1.) Szexualitás és politika egymásra vonatkoztatására Csoóri Sándornál konkrét megfogalmazást is találhatunk: „Mi mást leplez le az olvasók szemérmetlen mohósága, mint azt, hogy a társadalmi igazságok iránti szomjúság ott tart napjainkban, ahol a szexualitás homályban tartott képzetei és ingerei lappanga- nak: már az is kielégülés, ha beszélhetünk róluk!” (A félig bevallott élet 290. L). Esterházy úgy modernizálja az anekdotát, hogy az nem veszíti el bizánci gyökereit, sőt részben épp ezek miatt fordul hozzá. A bizánci modell, Prokopiosz Titkos története könnyen aktualizálható: Justinianusz császár és környezete helyét a Kis Magyar Pornográfiában a közelmúlt politikai személyiségei foglalják el. Kapitánffy István írja utószavában a műről: Titkos történetnek . . . az újkori kiadók nevezték el, a másik cím, amin még idézni szokták: Anekdota (görögül: „ki nem adott írás”) . . . Nehezen illeszthető be . . . az antik irodalom műfajai közé. Hasonló jellegű írás nem maradt ránk; tudjuk ugyan, hogy a római császárkorban bizonyos személyeket kivégeztek az uralkodót sértő irataik miatt, de hogy ezek a művek milyenek voltak, arra nézve semmi támpontunk nincsen.” (Prokopiosz: Titkos történet 188—190. 1.). Ennek az irodalmi hagyománynak legnagyobb hazai ismerője és mestere Tóth Béla. Jelenléte a Kis Magyar Pornográfiában könnyen kimutatható. Esterházy több anekdotát tőle vesz át, sőt beépíti szövegébe Boldizsár Ivánnak az 1957-es kiadáshoz készült előszavát is. ,,Anekdota görög szó; azt jelenti: »kiadatlanok«. A kiadatlanság nem azt jelenti, hogy e történeteket soha nem adták ki [vagy nem adják ki], hanem csupán azt, hogy kihagyták őket, feledés szitált reájuk, mert nem eléggé hivatalosak, nem ütik meg valamely szakállas komolyság mértékét. Az anekdota tehát történelmi tréfa . . . Mégis, akár végigolvassuk egy ültünkben, mint egy regényt, akár bele- beleböngészünk, kicsendül a történetekből néhány visszatérő — századokon át visszatérő — dallam. A szabadságvágy és szabadságszeretet mindenekelőtt, az igazságtalanságnak nemcsak gyűlölete, de kifigurázása is, a bátorság tisztelete egy kis hetvenkedéssel tetézve, nyugalom a nagy bajban, fellobbanás a kicsiben, és mindeme dallamok közös hangnemeként a csaták és politikai csetepaték dúrja mellett a humor mollja.” (40. 1.). Esterházy igen finom eszközökkel alakítja át a kontextusából kiszakított Boldizsár Iván-szöveget. Egy félmondatos betoldással [vagy adják ki] múlt időből jelen időbe helyezi át, s ezzel azért idéz elő döntő változást, mert Boldizsár Iván a szöveg második részében olyan erényeket emel ki, amelyeket csak elmúlt korok íróival kapcsolatban szokás emlegetni. Esterházy azonban önmagára vonatkoztatja őket. A szöveg kulcsszavai a Kis Magyar Pornográfiában új jelen470