Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Pálfalvi Lajos: A paródia lehetőségei: Gombrowicz és Esterházy
ilyen egyértelmű. A mű hol tagadja, hol pedig állítja, hogy Don Quijote képes önmagát és környezetét a lovagregények világába emelni. A regény jelentésszerkezete jóval bonyolultabb, mint amilyet a parodizált regénytípustól elvár az olvasó. Cervantes el is utasítja a lovagregényt, mint hitelét vesztett regénytípust, de fel is éleszti, sőt emel is rajta azzal, hogy olyan jelentésszerkezetet rendel mellé, amelyhez hasonló bonyolultságút azelőtt nem hordozott. Tagadás és elfogadás 20. századira emlékeztető dilemmájával állunk szemben. Egy már-már halott forma minden eddiginél magasabb szintre emelkedik, miközben végleg elveszti létjogosultságát. Érdemes ebből a szempontból az Ulysses példájára is emlékeztetni. Joyce egy konkrét művet, az Odüsszeiát választotta modellül. E mű státusa a világ- irodalomban azonban annyira magas, az Odüsszeia annyira alapvető és ismert mű, műfaji hovatartozása annyira egyértelmű, hogy a befogadóban az Ulysses és az Odüsszeia mikroszerkezeti elemei között is létrejöhet a kapcsolat. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy ez a kapcsolat nem a komikus eposz és modellje közti egyértelmű viszony, hanem a Don Quijote összetettségére emlékeztet (a választott modellek státusbeli különbsége ellenére). Gombrowicz nem konkrét műveket, hanem novella-, regény- vagy drámatípusokat választ a paródia modelljéül. Ebből a szempontból tehát nem Joyce- hoz, hanem inkább Cervanteshez hasonlítható. Közös bennük az is, hogy a de- zaktualizált modellt nem egyszerűen lemásolják, hanem jóval bonyolultabb jelentésszerkezet hordozására teszik alkalmassá. Gombrowicz novellái, regényei és drámái közt egyaránt találhatunk ilyen példákat. A gombrowiczi paródia mechanizmusát Michal Gtowinski az Esküvő példáján mutatta be. Az Esküvő a shakespeare-i történelmi tragédia paródiája, mégsem a drámatípustól várható problematikával foglalkozik. Nem az érdekli ugyanis Gombrowiczot, miképp formálja az ember a történelmet és viszont; hanem az, miképp formálják egymást az emberek az interakció folyamán. Az Esküvőben a parodizált drámatípus minden lényeges eleme szerepel, a történeti tragédia felépül, ezért G>o- winski a gombrowiczi paródiát konstruktív paródiának nevezi. A legjellegzetesebb példa az Operett. A címben megnevezett műfaj státusa (akár a lovagregényhez hasonlítva is) annyira alacsony, hogy Gombrowicz a hozzárendelt jelentésszerkezettel a lehető legnagyobb ellentétet hozza létre: „Tudvalevő, hogy a művész munkája nem egyéb, mint az ellentétek, ellentmondások örökös összekapcsolása .. .” (Drámák, 181. 1.) Minden említett és eztán említendő példa közül ez a legszélsőségesebb. Az Ulyssesben két remekmű közt létesülnek bonyolult kapcsolatok, Cervantes egy haldokló regénytípust helyez eredeti státusánál jóval magasabbra, miközben egyszer s mindenkorra érvényteleníti; Gombrowicz azonban a hierarchia aljáról a hierarchia csúcsára emeli egy pillanatra az operettet. Esterházy a paródiának ahhoz a típusához vonzódik, amelyet Gombrowicz is művel. A legkézenfekvőbb példa a Daisy operaváltozata. Az opera és az operett között csak zeneileg van döntő különbség, a librettó státusa a hierarchiában hasonlóan alacsony: „az operairodalom nem egy nagy sikerű alkotása bárgyú, zavaros, vagy teljesen igénytelen szövegre készült” (Daisy 5. 1.). Műfaj és jelentésszerkezet, műfaj és világkép között itt is Gombrowicz Operettjére emlékeztető feszültség jön létre. Ezt a fajta paródiát Esterházy más műveiben is megfigyelhetjük. A Termelési-regény (kisssregény) is szélsőséges példa, hiszen a címben megjelölt néhai regénytípus szintén a hierarchia alján van. A termelési regény nem természetes módon kialakult regénytípus, mint például a lovagregény. Nem évszázadok alatt vesztette el hitelességét, ilyes468
