Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Jankovics József: Új jelenség a magyar prózában: az 1970-es évek kvázi családregényei
E ma már közhelyes életérzés kinyilvánítása érdekében születtek volna csupán a tárgyalt művek? Megírásuk idején talán az sem lett volna kevés! A szerzők azonban inkább arra keresik a választ, mi okozta mindezt. Ezért fordulnak kvázi családregény formájában és mintegy álarcában a történelemhez, közelmúltunk társadalmi, emberi és erkölcsi-eszmei átalakulásának, átértékelődéseinek fordulópontjaihoz: a második világháborúhoz és az ötvenes évekhez. Azt az értékválság-helyzetet mutatják meg, amikor a hagyományos keresztény-polgári értékek felbomlóban vannak, de az új társadalam új erkölcsi nor- matívarendszere és értékrendszere nem alakult ki, illetve ami kialakult belőle, az részint ideiglenesnek, viszonylagosnak, részint pedig manipuláltnak és hamisnak bizonyult. Ezért íróinknál a „szembenézés a saját múlttal, a családi múlttal egyidőben a történelemmel való szembenézést is”1 * * * 5' jelenti, anélkül, hogy történelmi vagy társadalmi orientációjú regényt írnának. Természetesen a családregény hagyománya kitűnő ábrázolási lehetőséget kínál: a par excellence családregény soha sem létezhetett a társadalmi-történelmi háttér vagy környezet intenzív felvázolása nléRül. E tisztázó igényű történelmi analízis következtében egybehangzó az ítélet Bereményinél és Nádasnál: a második, az apák generációját utasítják el. E nemzedéknél fedezik fel a morális törést: az Egy családregény végében az apa a hatalmi manipuláció kiszolgálója, az áruló, a Legendáriumban szereplő apa pedig a három feleséggel s az ismeretlen lakcímű gyerekkel, lumpen életformával a széthullás megtestesítője és előidézője. A nagyapák korosztálya — akikről egyébként a szétzilálódófélben levő családokban az unokáknak már alig-alig vannak információik — még a korábbi erkölcsi normarendszer szerint él, csak elviselője, szemlélője a változásnak, az apák már alakítói, s ekként az apjukkal ellentétes oldalon állnak. Lengyel Péter Cseréptörésének főhőse is azért tudja eszményíteni az apa figuráját, szemben az anyáéval, mert ő a háború vége előtt eltűnt, nem vett részt a háború befejeztével és egy társadalmi berendezkedés teljes felszámolásával járó kataklizmában, s az új élet beindulásakor kötött történelmi és emberi kompromisszumokban. Mivel az írók életkor szerint a harmadik, az unokák nemzedékéhez tartoznak, lezáratlan folyamat részesei, nincs igazán rálátásuk saját sorsukra. Műveik e szempontból nyitva hagyottak, s metaforikusán ugyanazt a kérdést vetik fel, mint Nádas öregembere: „Hiszen a pusztulás köre az enyém. És a tiéd? Vagy te már átléptél máshová? Ezt még nincs módunk eldönteni.” JEGYZETEK 1 H. Szász Anna Mária: A 20. századi családtörténeti regény. Budapest 1982. 7. ,J Uo. 29. :t Kiss Gy. Csaba: Családtörténeti modellek a közép-európai irodalmakban. Hungarológiai Közlemények, Újvidék 1982. szeptember. (52. szám.) 341. < Uo. 343. 5 Thomka Beáta: Űj magyar regény jelenségek. Narrágió. éS"~reflexió, Újvidék 1930. 29. "Thomka Beáta: A regény öntudata (Tézisek az új magyar regényről), Hungarológiai Közlemények, 1982. december. (53. szám.) 465. 7 Thomka Beáta: A hetvenes évek regénye? I. mű 109. * Kulcsár Szabó Ernő: A zavarbaejtö elbeszélés. Budapest 1984. 101., 103. ” Alexa Károly: Bereményi Géza. Fiatal magyar prózaírók. Szerkesztette Kulin Ferenc. Budapest 1980. 45. 1,1 Szörényi László: Nádas Péter. Fiatal magyar prózaírók. 157. " Thomka Beáta: Űj magyar regény jelenségek. I. mű. 29. 466
