Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 5. szám - Jankovics József: Új jelenség a magyar prózában: az 1970-es évek kvázi családregényei

ságával próbálja oldani, s ennek ábrázolása adja a regény tartalmi vezérmotívumát. Még a család sem több »csoportképnél«, véletlenül összekerült emberek hol kimerevített, hol kiismerhetetlen önmozgású viszonyainál. Az egyéniséget keresi, akit ha élő kapcsolatai nem is, »az átélhetetlenné múlt idő« talán segít karakiterizálni” — érzékelteti a regény egyik fő problémáját Alexa Károly.9

Az időtényező rendkívül fontos Nádas Péter Egy családregény vége című művében is. A regény jelenideje a koncepciós perek, pontosabban talán a Rajk- per ideje, 1949, a történet ideje pedig a nyártól télig tartó félévet foglalhatja magába, a nagyapa és a nagyanya halálának nyarát és a fiú különleges nevelőintézetbe kerülésének őszét-telét. Ha ez az időértelmezés helyes, akkor az összes korábbi eseményt csak a gyermeki emlékezés mechanizmusa idézi fel. Kronológiai rend, időbeli linearitás csak a könyv zárófejezetében van; a korábbi kilenc a „világot a fölfedezés elemi szintjén érzékelő és az elvont összefüggéseket nem ismerő”10 gyerek időben előre-ihátra mozgó emlékezésmechanizmusára épül. A gyors gondolatváltások időben távoli, látszólag összefüggéstelen eseményeket sodornak egymás mellé, ugyancsak mozaikszerű hatást keltve. Erre a vibráló regény-jelenidőre egy másik időréteg is ráépül, a tulajdonképpeni családregény ideje, a Történelmi Idő dimenziója. Ugyanis á regény főhőse, Simon Péter, a nagyapa családtörténeti fikciója szerint annak a Cirénéi Simonnak á kései leszármazottja, aki Jézus Krisztus helyett vitte a keresztet a Golgotára. Ezáltal a család és a zsidó nép történelmének kétezeréves távlatát sikerül Nádas Péternek a családregény múLtidejébe sűrítenie. E családtörténet a zsidó számmisztika jegyében hét, önmagába visszatérő kör szimbolikájában teljesedik ki. A szépség, az értelem, a hatalom, a szenvedés, a harciasság és a csendes béke után a végső pusztulás köre következik el. Ez az utolsó a nagyapa köre, s a családregény vége. Az unoka sorsa a hetedik körben fog betelje- ' sedni, ami talán a boldogság köre lesz, de ezt még sem a nagypapa, sem a narrátor nem tudhatja.

Nádas kivételes ökonómiával, igen szuggesztíven állítja elénk a mitológia és a zsidó történelem alakjait, vissza-visszatérő pusztulásait és újrakezdéseit. A nagyapa fikciós családtörténete nemcsak időbeli távlatot, mélységet ad a jelennek, lamely lezár egy folyamatot, hanem a szerző történelemszemléletét, történelmi determinizmusát is — Bereményi történelmi relativizmusával ellentétben — megjeleníti metaforikusán.

Lengyel Péter időkezelésében érezhetően munkál bizonyos kronologikus rend, azonban a jelen, a közelmúlt és a régmúlt idősíkjai állandóan váltakoznak. Megfigyelhető epikus folyamatszerűség, előrehaladás az apa alakjának ki- teljesedésében — azaz az utána való nyomozás eredményességében —, illetve a fiú koragyermekkori emlékeinek tudatosulásában, azonban ez a folyamatszerűség az emlékezési mechanizmust leképezve, kihagyásosan, véletlenszerűen, asz- szociatíve — vagyis szintén mozaikszerűen — valósul meg.

Amint az eddigiekből remélhetőleg kitűnt, a tárgyalt három szerző másmás módon válaszolt a családregény műfaja által felvetett technikai kérdésekre. Más-más módon, de lényegileg azonosan: a hagyomány totális tagadásával, a mindentudó szerzői pozíció feladásával, az objektív kronológia és a metonimi- kus folyamatszerűség felbontásával, a narratív technika összetettebbé alakulásával, nyitott szerkezetek és montázstechnika alkalmazásával. Mindez az epikai struktúra metaforikus szintjén azt a jelenséget sugallja, hogy bonyolult jelenkorunkban az idő felgyorsul, a viszonyok áttekinthetetlenné Váltak, a család formája és funkciója átalakulóban van, hagyományos keretei fellazultak. A család által hagyományosan képviselt értékek napjainkra viszonylagosakká váltak, a család megtartó ereje, morális kohéziója már csak a múltban lelhető fel.

4 fi 5