Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 5. szám - Balázs Attila: Szemelvények a Féderes Manó emlékirataiból

benetére megfáradt karja lehanyatlik. Kövér könnycsepp gördül le Európát és Ázsiát egyesítő térképarcán, közvetlenül az orr-Urál tövében, mély medret hagyva maga után a lerakodott vastag porban. Ügy zuhan a legközelebbi székbe, mert nagyot fordul vele a világ. Az állomáson főképp azt vizsgálják majd, miként nyomódik egymához az európai táblát alkotó földkéreglemez és az ázsiai lemez. Valószínű, hogy e mozgás során az európai tábla nemcsak összepréselődött az ázsiaival, hanem — miközben feltornyosította az Urált — lassan be is tolódott a szibériai masszívum alá. E lemeztektonikai mozgás a földtani múltban a mainál jóval erősebb volt, de még ma is tart: mértéke évenként 3—5 cm. Vagyis Európa ekkora sebességgel közelít az Urál felé.

— Mi történt veled, édes egy komám? — kérdezi gyengéden Izsák.

— Semmi — rándítja meg a vállát dédapa Gáspár. — Semmi, ami nem történhetett volna meg véled is, Izsák.

— Hozzak egy pohár vizet?

(Valamivel később:)

— A birtok?

— Nézd, én minden menthetőt megőriztem . .

Aztán dédapa ezt a kerékpárt nekitámasztotta a diófának, betakarta pár szárkévével, hogy napsugár ne fakítsa, eső ne rozsdásitsa, szél nehogy hajtsa, árnyék ne telepedjen rá, madarak ne . .., és feléje se nézett többé. Még sokáig elvegetált bicikli nélkül. A hajósi amatőr futballcsapat kötötte le nagyon sokáig maradék figyelmét, s minthogy a pálya házközeiben volt, gyalog is kibandukolhatott. Később öcsi batya fedezte fel a kerékpárt. Elszórakozván vele egy kicsit, mintegy áthangszerelte magyar nótákra — köztük a KÖLTÖZKÖDÉS INDULÓJAval —, de csakhamar ráunt.

Na, emiatt volt szükségünk a biciklipumpára!

Apa tudta, hogy nagyanya óhajára e kétkerekű saját-magam-tovalöködöm is átkerült a szegedi sötét pincébe, hogy ott aludjon, aludjon sokáig finom pincepúderrel bevontán — az újrafelfedezés és újraértékelés nagy pillanatáig, amikor leszakítjuk róla a pók makraméját így legyen!