Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÉRTÉK, JÖVŐ, HAGYOMÁNY - Kerekasztal-beszélgetés Sárvárott Erdei András, Jánosy István, Lakatos József, Láng Gusztáv, Pete György, Simonffy András és Szabados György részvételével
Ettél már nyersen halat? Erdei András Ettem, mert Finnországban voltam odakint, és . .. Láng Gusztáv Na látod! De Magyarországon nem esznek nyersen halat. Ugyanabból a halból egészen más halászlét főz a marseille-i halász és mást a Tisza-parti és mást a Duna-delta halásza. Abban tökéletesen egyetértek, hal nélkül nincs halászlé, tehát a hal is lényeges! Amikor a hagyományról beszéltem, a „múltbeli halmaz” aktivizált részére gondoltam, mely tehát belejátszik az életembe, az identitásomat meghatározza. A hagyomány nem a hal, hanem a hagyomány a hal elkészítési módjában jelentkezik. Erdei András így már kicsit közelebb tudunk kerülni. Láng Gusztáv Valami félreértés van közöttünk, mert én sohasem mondtam, hogy a szelektív struktúra azonos az akadémizmussal vagy valamiféle lemerevítéssel, ellenkezőleg. Ady azért harcolt — tételesen is publicisztikájában — új hagyományelemek bevételéért a magyar történelembe, a magyar irodalomba. Azért küzdött Petőfiért, akit Arany mellől háttérbe szorított a népnemzeti iskola stb., mert új értékstruktúrát akart létrehozni a hagyományon belül, hogy az új értékstruktúra, amelyet ő a jelenben mint korszerű költő képvisel, kellően alá legyen dúcolva a megfelelő hagyományrendszerrel. További félreértések elkerülése végett hadd tegyem hozzá, hogy e „szelektív struktúrák” — ahogyan a hagyományt meghatároztam — nem szüntetik meg, nem érvénytelenítik a „történelmi halmazt” mint potenciális értéket. Ez a szellemi örökség két részre — egy aktív és egy passzív részre — osztható, a „szelektív struktúrák” jelentik az aktív részt, de ezek változása a passzív hagyományrész bizonyos elemeinek felvételét (aktivizálását) is jelentik, ahogy a megtagadott-meghaladott aktív struktúra bizonyos elemei „visszasüllyednek” — néha csak átmenetileg — a passzív hagyomány „csipkerózsika-álmába”. Másrészt a „lineáris gondolkodás” kérdését, illetve térbeliség és időbeliség szembeállítását mondvacsináltnak érzem. Hadd vegyem példának a Bolyai-geo- metria közhellyé vált meghatározását: „a párhuzamosok a végtelenben találkoznak.” Nos, a „párhuzamosok” — ez térbeli kategória. Ugyanakkor azonban a meghatározás értelme szerint e párhuzamosok csakis haladhatnak a végtelenbe kihelyezett metszéspont felé, térben létezésük tehát folyamat is, és folyamatszerűségük egyben térbeliség. Az európai gondolkodásra mindig is ezt a teret és időt egzisztenciális egységben meghatározó szemlélet volt jellemző, ezért dolgozhatott ki a keletieknél „sajátabb kategóriarendszerű” filozófiákat. Nem Láng Gusztáv 374
