Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Páskándi Géza: Lélekharang - dráma, második befejező rész
Megnéztél ? LIBÉNYI (fakó hang): Meg, uram. EZREDES: Megismersz? LIBÉNYI: Nem, uram. EZREDES: És csavartam ki a véres kést a kezedből. Egy civil is segített. És egy őrmesterünk ... Hallod, minden osztály és 'rang képviselve volt. . . Együtt. . . LIBÉNYI: Igenis, uram. EZRÉDES: Nem gyűlölsz? LIBÉNYI: Csak a császárra haragudtam, uram. EZREDES: Alább oem is adod, igaz? Miért tetted? LIBÉNYI (didergősen): A hazámért, uram. (Mintha egy naiv diák mondaná.) EZREDES (bólogat): Szabósegéd létedre... És a tábornokaidnak, grófjaidnak nem hagytál semmi munkát? Elhalásztad volna előlük a dicsőséget? "Úgyis maguknak tulajdonították volna, Libényi! Hiába te csináltad ... Érted ? LIBÉNYI: Okiét jobbára kivégezték, uram. EZREDES: S mivel te éltél — te cselekedtél helyettük ás, igaz? LIBÉNYI: Ügy van,, uram. EZREDES: Te képviseltél hát minden magyart ugye? LIBÉNYI: Én ezen . . . nem gondolkodtam, uram. EZREDES: Minden magyar írástudót, papot, politikust, katonát, iparost, munkást, parasztot! LIBÉNYI: Nem gondolkodtam, uram. EZREDES: Mert ők valamennyien lapulták, igaz? LIBÉNYI: Viagy meghaltak. Vagy börtönben voltak. Vagy elmenekülitek, uram. EZREDES: Tudsz írni és olvasni? LIBÉNYI: Tudok, uram. EZREDES: Biztos, 'hogy szabó vagy? LIBÉNYI: Egész biztos, uram. (Némi levertség, mint sokszor.) (Kis csend.) EZREDES: Rád nagyon fognak haragudni, Libényi. Nem is annyira mi, sokkal inkább honfitársaid. Miért őrült tettednek ők lisszák meg a llevét. Minden szigorítás ostora rajtuk csattan. LIBÉNYI: Ennél nagyobb szigor már nem lehet, uram. EZREDES: Tévedsz, szabó, tévedsz! Álmodban sem képzeled, hogy mindent lehet fokozni. Az éheztetést, fagyaskodást, sötétet... és még mindig tűrik ... még mindig, még mindig ... Te nem ismered a 'történelmet, Libényi. LIBÉNYI: A hazámét. Egy kicsit. EZREDES: Édeskevés. Bizony, rád mindenki haragudni fog. (Szinte szomorkás.) Ki ezért, 'ki azért. Mi azért, merthogy kést emeltél szeretett császárunkra. A tieid pedig, mert cselekedeted sötét megtorlást zúdít nyakunkba. És ráadásul: tudtunkkal a magyar nép szereti a császárt... LIBÉNYI: Az osztrák császár még mindig nem magyar király, uram. Nem koronáztuk mag. EZREDES: Szóval ezt is tudod. De a császártól mindenki jót remélt, Libényi. Űj és ifjú császár. És te elrontottad reményeiket! Ferenc Józsefet csak a magyar urak egy kicsiny része nem szerette, a hatalomra éhasék gyűlölték. LIBÉNYI: A köznép az uraival tartott, bátorkodom ... EZREDES (közbevág): Nem fog tetszeni senki fülének, amit mondasz, Libényi. Se itt, se ott. Jobb 'hát, ha meggondolod, és eszedbe jutnak ama grófok és tábornokok, volt miniszterek, írástudók, 'akik felbújtattak ... A megbízóid nevei ... valid be szépen, hogy így történt. A magyar lázadást 49-Jben levertük. De néhány nagy úr, itanárember és katona, Noszlopy Gáspár, Jubál Károly, Makk József Erdélyben és Dunántúlon folytatták a felkelést ... Te erről tudomást szereztél. Itt az ideje, hogy megöld a császárt. Ha a vezér meghal, úrrá lesz a zűrzavar, és felkelőid győznek! Tehát kapcsolatot tartottál fenn velük! LIBÉNYI: Nem, uram! Egymagám voltam! Egyedül! EZREDES: Bérgyilkos vagy, Libényi! Noszlopy és Makk József ék embere! LIBÉNYI: Szabó vagyak, uram! EZREDES: A polgári foglalkozásod! De te nem abból éltél. LIBÉNYI: Isten engem úgy segéljen, uram. EZREDES Azt majd meglátjuk! (Kis szünet, más hang.) Az egyik kihallgatod magyar emlber lesz, Libényi. LIBÉNYI: iNe! Tudok németül! (Ijedt.) EZREDES: Nem mondhatod, hogy nem ■kapsz tőlünk módot... Anyanyelvieden védekezhetsz. Hát mire való az anya- nyelv? 296
