Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Páskándi Géza: Lélekharang - dráma, második befejező rész
GERZSON: Azt tetszett mondani, hogy csak bölcsetkedek. KAPITÁNY: Akikor azt mondtam, most ezt mondom: Mindig az utolsó parancs számít, Gerzson! GERZSON: Az már igaz! Tudom én azt... ajaj! De mennyire! KAPITÁNY: Szóval tudod ? GERZSON: Tudom hát! KAPITÁNY (lecsap): Tehát mégis voltál katona?! Tehát harcoltál fegyverrel a kézben! GERZSON: Esküszöm, nézze meg az iratokat, esküszöm! Én nem tudom, a többi tanú mit mondhatott, de ... KAPITÁNY (szavába vág): Több tanú nincs, érted? Csak te vagy tanú! Egyedül te. Ügy kell hát beszélned, mintha te lennél az egyetlen tanú az egész világ- egyetemben! Olyan komolyan. Felelősséggel, megértetted, Gerzson?! Noé apánk egyedüli volt tanúja a vízözönnek. Néki tehát el kell hinnünik, hogy az a dolog úgy esett meg, és nem másképp! Vagy el- hisszük Noé apánknak, hogy úgy történt, ahogy meséli, vágy nem. De ha nem hisz- szük, aikkor meg semmit se tudunk. Még a hazugságot se itudjuk... De mi, ha az igazságot nem is, legalább a hazugságot szeretnénk tudni, megértetted, Gerzson? GERZSON: Meg, uram. KAPITÁNY: Mit értettél meg? GERZSON: Hogy valami olyat hazudjak, ami ikegyelmedéknek is jó, meg nekem is. (Kis csend.) KAPITÁNY: Ez csak az igazság fele, Gerzson! Amit akarunk, így hangzik: ha már az igazat semmiképp se tudhatjuk meg, iáikkor legalább egy olyan hazugságot halljunk, ami nagyon ... ami megté- vaszetően hasonlít az igazságra. (Tanulmányozza.) Feléred te ezt ésszel? GERZSON: Én igen. (Majdnem bölcsen.) KAPITÁNY: Na hát akkor.. . lássuk azt a Magdó-ügyet. GERZSON: Róla nem beszélek! KAPITÁNY: Bolond vagy, Gerzson. Te magyar vagy, igaz? GERZSON: Én aztán az. KAPITÁNY (lehalkítja hangját): No, akkor találd ki, melyik a jobb, hia szoknya-ügyet csinálunk ebből az egészből, vagy ha valami másféle nagy-nagy haj- oiihőt? Melyik veszélyesebb? Rám . . . terád . . . Magdóra . . . mindenkire? GERZSON: Hát. . . gondolom, a nagy hajeihő ... az rosszabb ... KAPITÁNY: Na látod. Akkor pedig beszélj Magdáról. GERZSON: Azt a Hansit kérdezze! Nékem nem jó róla beszólni... én nem tudok ... Engem megbántott... lealázott... a földig ... nem tudok, nem! KAPITÁNY (szinte könnyedén): Jó, akkor beszélj Libányiről. Miniket a Libényi titka érdekel. Érted? A titka! (Ezt némi gúnnyal.) GERZSON (hökkent, rémült): Miféle titka? Én semmiféle titokról nem tudok! KAPITÁNY: De azt csak tudod, miként forgott az esze kereke? (Felemel egy papírvágó kést, a levegőbe suhogtat vele.) GERZSON: A hátam közepit hamarabb láttam, mint az esze kerekít, uram. KAPITÁNY: Több ez a Libényi, mint egy szabólegény? Ezt mondd meg nékem, Gerzson! (Szinte cimboráivá.) GERZSON: Nem más az, csak egy rohadt kecske szőröstül-bőröstül! De ezen túl kinézek belőle mindent. (Szeme sandán forog.) KAPITÁNY: Szóval csak kinézel belőle, de nem tudsz semmit. GERZSON: Semmit, uram, semmit. KAPITÁNY (lecsap): És a késről? Mit mondtál Libényinek a késről?! (Kis C "id.) GERZSON (pánikosan tör ki): Hiába akarnak bennünket összeadni! Én semmit se mondtam néki, semmit, semmit! KAPITÁNY (Metszőn): Hazudsz! Mit mondtál Libényinek a késről? GERZSON: Semmit! Semmit! Esküszöm, semmit! (Nyöszörög.) KAPITÁNY: Nem? Hót azt 'ki mondta Libényinek, hogy (olvassa): „Kés nélkül nem járhat fcöztetek az ember.” Miit jelent ez, Gerzson? GERZSON (hebeg): Hogy ez — mit? KAPITÁNY: Vagyis hogy ebben a világban kés nélkül nem járhat az ember más emberek között? GERZSON (képe felderül): Hát erről van szó!? Hát én megnyugtathatom a százados urat... KAPITÁNY: Majd én megnyugtatlak! (Vésztjósló. A másik nem akarja észrevenni.) GERZSON: Legyen nyugodt százszáza- iákban, kapitány uram, én csak arra ér290
