Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Görömbei András: Grendel Lajos: Áttételek
GÖRÖMBEI ANDRÁS Grendel Lajos: Áttételek A csehszlovákiai magyar irodalom hatvanas évekbeli kibontakozása után, a hetvenes évek elején két antológia fiatal költői és prózaírói hoztak friss hangot, új szemléletet. Az Egyszerű éjszaka és a Fekete szél szerzői kezdetben szélsőségeikkel hívták fel magukra a figyelmet. Keserű, de eleven kísérletezők voltak, szakítani akartak elődeik nemzetiségi sorskérdésekkel és közvetlenül kisebbségi-nemzetiségi élményekkel küzdő művészetével. Közülük azóta többen jelentős művekkel, higgadtabb, ösz- szetettebb szemlélettel gazdagították a csehszlovákiai magyar irodalmat. Majd meglepő érettséggel, kész íróként tűnt fel egy fiatalember: Grendel Lajos. Az antológiá- sok korosztályához tartozik, hiszen 1948-ban született Léván, majd a pozsonyi egyetemen szerzett magyar—angol szakos diplomát. Első írásai az említett antológiák szerveződése idején jelentek meg, így azokból ő még nem adhatott az antológiákba. Azóta azonban prózaíróként egyértelműen e nemzedék legjobbjának számit. Az utóbbi hat évben négy könyve jelent meg, s ezekben határozott és kész írói szemlélet, karakter áll előttünk. „Meggyőződésem, hogy a társadalmi és nemzeti önismerethez az emberi önismereten keresztül vezet az út, nem pedig fordítva. Sokáig azt hittem, minden jó irodalmi mű elsősorban etikai gesztus. Ma már tudom, hogy ez kevés. Tárgyi hitelesség helyett az érzések és gondolatok spontán hitelességére, őszinte indulatra, a látomás egyetemességére, többsíkú ábrázolására törekszem” — írta első könyvének, Hűtlenek címmel 1979-ben megjelent novelláskötetének ajánlásában. A többsíkú szemlélet, a személyesség és a gondolati elvonatkoztatás, a szemléletesség és az elemző intellektuális erő valóban szembetűnő jegye lett három kisregényének, az Éleslövészetnek, a Galerinak és az Áttételeknek egyaránt. A csehszlovákiai magyar próza legjobb korábbi eredményei az önéletrajzi elemekkel sűrűn átszőtt, lírai-emlékező írói szemléletből táplálkoztak. Intellektuális rétegük is erősen a személyes sors megrendítő, legtöbbször drámai terhéből emelkedett föl. Grendel Lajos új vívmánya a lebilincselő és szipartkázó intellektuális elemzés, mely leggyakrabban a történetek fonákjára irányítja a figyelmet s az intellektus elvonatkoztató, nagy idősíkokat játékosan vagy groteszk módon szembevil- lantó könyörtelenségével mutat mélyebb emberi önismeretet. Cselekményvezetése krimiszerűen érdekes. Írásai tele vannak váratlan fordulatokkal, hihetetlennek tetsző sztorikkal, de a valóságból, meséből, mítoszból és főiként az intellektuális elemzésből, reflexiókból eleven személyessége mindig hiteles atmoszférát teremt, bizarr- ságia ellenére szervez egységes látomást. Szó sincs arról, hogy ez az új szemléletű, a magyarországi prózából leginkább Mészöly Miklóssal, Nádas Péterrel és főiként Esterházy Péterrel rokonítható fiatal író hátat fordítana a nemezetiségi sorskérdéseknek. Sőt, kiterjeszti azokat a mélyebb történetiség irányába is, a Trianon előtti korok történetének különleges fölvillantása mintegy előkészíti a később bekövetkező eseményeket. Utolsó könyve, az Áttételek című tudatregénye ékes bizonysága annak, hogy Grendel Lajos szemléletében — éppen azért, mert mély emberismeretre törekszik — a csehszlovákiai magyarság mai létstátusa nem elhanyagolható tényező a személyiség meghatározó jegyei között. A fő hangsúlyt azonban az emberi léthelyzetre teszi. Jelentős szerepet tulajdonít a nemzetiségi meghatározottságoknak is, de nem aktualizálja őket az emberi gyengeségek fölmentési oka gyanánt. Nem akar mindent azokból magyarázni. Nemze286
