Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Székely András Bertalan: Varga Sándor: Vlaj Lajos életútja
nem a szlovénok között is akadtak olyanok — viszonylag sokan — akik a megszállást felszabadulásnak nevezték”. Ugyanakkor a magyar Vlaj és több társa „a nagymagyar ígéretek ellenére is hű maradt a párt eszméihez és emiatt nem volt könnyű dolga”. Épp hogy elkezdik a partizánmozgalom szervezését, árulás miatt letartóztatják, kínzások, fogház, internálótáborok várják az anyaország különböző városaiban. Amikor időlegesen szabadlábra helyezik, csendőri felügyelet, egzisztenciális gondok, kényszermunka, betegség szétvert mozgalom és konspirációs bizalmatlanság nehezítik meg életét. Cicero szerint inter orma silent Musae, nos, Vlaj Lajos erre rácáfol, hisz első kötetében megjelent verseinek kilenctizedé 1939—44 között íródik. A felszabadulás után kulcsembere a kibontakozó lendvai közéletnek: különböző tanácsi, párt- és népfront-funkciókat tölt be. Vezetésével alakul meg az első magyar kisebbségi közművelődési bizottság, majd ül össze 1950-ben a szlovéniai magyarok első kisebbségi konferenciája. Itt fektetik le annak az útnak az alapjait, amelyen ma is jár ez a tízezer főnyi népcsoport. Olyan alapvető vívmányok megvalósítása, szorgalmazása fűződik a nevéhez, mint a kétnyelvű iskolarendszer és ügykezelés, a magyar nyelvű hetilap létrehozása, az öntevékeny művészeti csoportok, vagy a szlovéniai magyarság saját zászlójának mint nemzeti szimbólumnak a használata. A kisebbség és többség számára egyaránt elfogadható megoldások politikusi bölcsességét igazolják. Időnként érzékeli elmélet és gyakorlat különbségét a nemzetiségi politika terén, ebbéli véleményének nem egyszer (ipl. az 50-es éveikben, a közigazgatás átszervezésé során megszűnt magyar intézmények kapcsán) hangot is ad. A kötet írója, Varga Sándor, a muravidéki magyar valóságirodalom vezető egyénisége: számos helytörténeti és politológiai kötet szerzője, illetve szerkesztője: ugyanakkor évtizedek óta gyakorló nemzetiségpolitikus és a helyi magyar tömegkommunikáció irányítója. Vlaj. Lajostól 1966-ban bekövetkezett halála óta Varga vette át a közéletben a stafétabotot. Mint könyvében utal rá, egyik utolsó beszélgetésük során „úgy éreztem, hogy a nemzetiség politika megvalósítása terén kezdi rám ruházni azt a szerepet, amelyet ő tölt be, mint elmondta, részben a betegsége miatt, főképp pedig azért, hadd nevelődjenek a jövő káderei”. A tanítvány a posztumusz verseskötet kiadása, a göntérházi Vlajról elnevezett iskola névadása és szoboravatás után az első átfogó életrajzzal tiszteleg a mester előtt. A bevezetőben említettük, hogy Varga Sándor kötetéről dokumentum értéke miatt kívánunk elsősorban szólni. Nos, a kétnyelvű könyv tartalma mellett formai tanulságokkal is szolgál. Szeli István épp Vlajjal kapcsolatban állapította meg csaknem negyedszázada a szlovéniai magyarok nyomdatermékeinek nyelvéről: „Ez a két irányból is befolyásolt birodalmi« nyelv mai állapotában már-már a gondolat közvetítésére sem vállalkozhat sikerrel: nyelvsajátossága elszigeteli a magyar nyelvi kultúra egyetemességétől, idegen kaptafára készült idiómái, vonzatai és szerkezetei pedig kifejezőerejét apasztják el, olyannyira, hogy ez már a társas érintkezés lehetőségét is veszélyezteti”. Ne tűnjék ünneprontásnak, ha a Varga-kötet mondanivalójának fontossága mellett a nyelvi hiányosságokra s a nyomdai hibák tömkelegére is utalunk. Egy nemzeti-nemzetiségi kultúra legmagasabb foka az írásbeliség — az általa közvetített minta tartalmával, formájával egyanámt hat a megcélzott befogadók közösségére. A muravidéki sajtótermékek folyamatos nyomon követése alapján megkockáztatjuk a véleményt: akár vajdasági vagy anyaországi segítséggel is, radikális változásra van szükség a kiadványok nyelvi lektorálása és korrektúrája terén. A Vlaj Lajos születésének 80. évfordulójára kiadott könyvet a szlovéniai magyar nemzetiség ilendvai községi oktatási és művelődési érdekközössége gondozta. (Lendva, 1984) 285
