Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Horváth Sándor: Kire marad a kisködmön? (Adalék a magyar néprajzi kutatás elméletéhez és módszertanához)
tozásokat -tehát csak elmúlásként, -kihalás-ként kezelhetik, ezért a népi -kultúra mentése és ápolása -mozgalommá is szerveződik, A ,,szociál-etnológus’ ’ azonban — mondja Gaál Károly — a „népi kultúra” fogalmán egészen mást ért. „Számára ez -komplex fogalom, azaz a népi kultúra egy államszervezeten belüli minden történeti közösség (Gemeinschaft) tradicionális kultúrájának egybejátszása”20. A „tradicionálist” nem változatlan, apáról fiúra hagyományozódásnak tekinti. Szerinte a Latin ,,-trado” ige elsődleges jelentésében, az „átadni”, „továbbadni” jelentésben a leglényegesebb, hogy időben élő, folyamatos d-ol-og, így folyamatos változást, alakulást, „születést” -és „kihalást” is jelent. Holisztikus törekvésének velejárója, hogy az ilyeténképp szemlélt kisebb közösség kultúrájának a „nagy egészbe” helyezéséhez a „kultúrökológiát” hívja segítségül. A Kire marad a kisködmön?-ben ezt mondja: „Ennék értelmében a különböző vidékekről, (...) új törvények és munkaviszonyok, munkaritmus, megváltozott függőségi viszony közé összeverődött emberek összekerülésük első periódusában egy fcultúrkonf- liktussal álltak szerbben. Amikor a korábbi íratlan törvényeket az új életforma szabályai kiszorították, amikor a használható normák -kialakultak, megváltozott a behozott kulturális jelenségek funkciója és -kiterm-élődött az az új is, ami a múlttal ösz- szekeveredv-e -egy specifikus és csak egy bizonyos együttéléshez alkalmas közösségi kultúrát képezett. A konfliktus-periódus feloldásakor kezdődött meg az önálló belső fejlődés, a társadalmi réteg sajátságos, az egyetemes kultúrökológia törvényei szerinti alakulás”.21 (Az utóbbi kiemelés: H. S.) A skandináv (európai) etnológiában -az ökológiai adaptáció állt a vizsgálatok középpontjában -a -hetvenes évekig, amikor a mak- roökonómiai struktúra és a helyi adaptáció viszonyának előtérbe kerülésével az ökotípus munkád3finícióját úgy fogalmazták meg, hogy „az erőforrások felhasználásának mintája (pattem) egy -adott termelési módon és -társadalmi formáción belül.”22 Az „ökotípüsnak” G-aále-ál a „táj-i kultúra”, a „regionális kultúra” fellel meg. A német anyanyelvű Anna Schmied történetei ezért szerepelnek -a -kötetben, „mert ez a példa is bizonyíték ar-ra, -hogy egy -tájon belül, azonos jogi -és gazdásági viszonyok között, a nyelvtől függetlenül -kialakulhat egy -társadalom -közös -hagyományos kultúrája”.23 E szemléletmódot tükrözi a kötet felépítése, -a fejezetek sorrendje is: az „adottságoktól” -a gondolkodás világába -vezet el bennünket.2/, Minekután pedig az álló helyzetű, statikus kultúra-értelmezéssel szemben -a dinamikus, mindig -változó, alakuló kultúra-felfogást -részesíti -előnyben, nem a „jelenségek”, -hanem a „kultúra -mikéntje” érdekli, a kommunkiáció, „az emberi társadalomiban megvalósuló közlési folyamatok”25 központi -helyet foglalnak -el. Érthető módon ezt is -le kell szűkíteni a szóbeli kommunikációra, az „elbeszélő kultúrára”, mert -már kötete elején -megjegyzi: „Nem figyelhettem meg egy életformát, hanem csak egy elmúlt, levetett kultúráról tehettem fel adatközlőimnek kérdéseket.”21’ Holisztikus szemléletmódjából eredő -n-agyívű terveit nem valósíthatja meg teljesen a Kire marad a kisködmön? című kötetben, erre saját maga -is több -helyütt utal. Ám -ha szándéka szerint elkészül a .tervezett összehasonlító -kötet is, bizonyára megszűnik hiányérzetünk. JEGYZETEK 1. S. Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi. Budapest 1962. (Üj Magyar Népköltési Gyűjtemény 10.) 2. Kuntár Lajos által átdolgozott és összeállított mesekötetek: Az aranyrózsafa. Vasi népmesék. Szombathely 1957; A bűvös ládikó és más mesék. Vas megyei népmesegyűjtés gyermekek részére. Budapest 1959; A Furfangos Tilinkó. Kardos József meséi. Szombathely, 1955. Cikke: „Az apám mesekirály volt . . Életünk 1984/6; a vasi népmesekutatásról kutatástörténeti áttekintést nyújt, és bemutatja a jelesebb vasi mesemondókat; ennek előzménye Vasi mesemondók címen jelent meg (Jelenkor 1959/2). 3. Kuntár Lajos az egykori vasi önkéntes néprajzi gyűjtőket tömörítő Pável Ágoston Néprajzi Munkaközösség anyagát is megőrizte, s ezt is a Savaria Múzeumnak kívánja adományozni. 4. A kötet 174. számú szövege, mely Berze- Nagy János 140. 6zámú mesetípusával azonos; nemzetközi típusszáma is ez AaTh 1450. (Ld.: Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok. Pécs 1957. 523—525.) 5. „Konvenció (conventio) eredetileg megegyezést, szerződést, elszegődést jelent. Mivel azonban a konvenció (szerződés) értelmében pénzbeli és természetbeni bért kötöttek ki, átvitt értelemben később a konvención (közhasználatúan: kommenció) a pénzbeli és természetbeni bérnek az összességét értették. Innen ered a kon- venciós cselédek kettős értelmezése: 1. sze282
