Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Lukács László: Kire marad a kisködmön? (A burgenlandi magyarok folklórkutatásairól)
LUKÁCS LÁSZLÓ Kire marad a kisködmön? A BURGENLANDI MAGYAROK FOLKLÓRKUTATÁSÁRÓL 1982-ben a Magyar Néprajzi Társaság és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Néprajzi Választmánya „A határainkon kívüli magyar néprajzi kutatások” címmel országos konferenciát rendezett Debrecenben, a Déri Múzeumban. A tanácskozáson a kárpátaljai, romániai, jugoszláviai, ausztriai, csehszlovákiai és az amerikai magyarság körében az utóbbi évtizedben végzett néprajzi gyűjtőmunka eredményeiről hallhattunk beszámolókat olyan szakemberektől, akik az említett területek kutatását figyelemmel kísérik, vagy a gyűjtőmunkában maguk is részt vettek. A burgenlandi magyarok tárgyi- és szellemi kultúrájának kutatásáról Csorna Zsigmond és jómagam tartottunk előadást. Korábban mindketten a Bécsi Egyetem Herder-ösztöndíjas hallgatói voltunk, így alkalmunk nyílt a burgenlandi magyarság néprajzi kutatásának eredményeit megismerni, majd a Felső-Őrségben néprajzi terepmunkát végezni. A határainkon kívüli magyarok néprajzi kutatásáról rendezett debreceni tanácskozás előadásait 1984-ben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat színvonalas kötetben jelentette meg.1 Debreceni előadásomban a burgenlandi magyarság szellemi néprajzára vonatkozó újabb irodalom bemutatása mellett igyekeztem a gyűjtött anyag néhány jellegzetes elemét kiragadni, bemutatni. Előadásomat az utóbbi évtized gyűjtéseinek értékelésével, problémáival, a közeljövő feladatainak felvetésével fejeztem be: „A burgenlandi magyarság néprajzi kutatásában a legjelentősebb eredményeket Gaái Károly mondhatja magáénak. Gaái Károly 1961—1963 között végzett felső-őrségi gyűjtése alapján 1965—1970 között három szellemi néprajzi és egy tárgyi néprajzi könyvet tett le tudományszakunk asztalára. Utolsó könyvének megjelenése <1970) óta a burgenlandi magyarság néprajzáról jelentős munkájaként csak a Felső-Őrség monográfiájába írt tanulmányát vehetjük számba (1977). Korábbi színvonalas munkái alapján érdeklődéssel várjuk Gaái Károlytól a burgenlandi magyarokra vonatkozó újabb könyveit. Mivel mese- és néphitgyűjtése csak németül jelent meg, e munkáinak magyar nyelvű kiadása is fontos volna.”2 Biztatásom eredményes volt: Gaái Károly, a Bécsi Egyetem Néprajzi Intézetének magyar származású professzora újabb könyveket jelentetett meg a burgenlandi népköltészet témaköréből. 1984 nyarán a Bécsi Egyetem Néprajzi Intézete hallgatóinak dunántúli tanulmányi kirándulásán, Székesfehérváron kaptam meg tőle a stináci h orvátok .elbeszélő fcultúrájárói Gerhard Newek- lowskyval, a Bécsi Egyetem szlavista professzorával közösen, németül és horvátul kiadott könyvét.3 1985 novemberében Velőmben a VII. Nemzetközä Ethnographia Pan- nonica Szimpozionon vehettük kézbe Gaái Károly Kire marad a kisködmön? Adatok a burgenlandi uradalmi béresek elbeszélő kultúrájához című munkáját. Gaái Károly legújabb könyvének bemutatása előtt tekintsük át .röviden a burgenlandi magyarság folklórkutatásának eddigi eredményeit! A burgenlandi magyarok szellemi műveltségének kutatásához példát és segítséget nyújtanak Imre Samu nyelvészeti munkái. Imre Samu felsőőri születésű, így érthető, hogy munkásságában mindvégig jelentős helyet foglal el külső nyelvszigetté vált szülőhelyének népnyelvi kutatása. Felső-őrség népi hitvilágának kutatásához jó adatokat találunk A felsőőri nyelvjárás című könyvének függelékeként közölt népnyelvi szövegekben. Itt Imre Samu tíz 1939-ben, Felsőőrben gyűjtött hiedelemtörténetet közölt az embereket megrontó srájtlicsibékről, boszorkányokról.5 összefoglaló 274
