Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Szabó A. Ferenc: Utazás egy "elfelejtett" tartományban (Burgenlandi jegyzet)
xusszállodát alakítottak ki. A századunk elején újjáépült, magánkézben lévő — Ausztria egyetlen eredeti gótikus lovagtermével rendelkező — lékai várban hang- versenyterem, kiállítási helyiség és étterem is üzemel. Közeledik az este, szállást keresünk. Nincs nehéz dolgunk, kicsi, tiszta és olcsó hotelek állnak az idegenek rendelkezésére szinte minden helységben. Felsőpulyán (Oberpullendorf) vagyunk, a burgenlandi magyarság egyik hajdani központjában. Vállaljuk a magasabb szállásdíjat is, hogy magyarul beszélhessünk. A néhányezres település meglepően városias külsőt mutat. Emeletes házak, szép kirakatok vannak mindenfelé. Polonyi Péter írta Kínáról, hogy ott a mi tízezres városainkat idéző külsejű városokban többszázezren élnek. Burgenlandról elmondhatjuk, hogy kicsiny központjai — igaz, hogy csak néhány utca erejéig — kiállják az összehasonlítást a mi jóval népesebb megyeszékhelyeinkkel. A jól kiépített infrastruktúra nemcsak a helybelieket, hanem az idegenforgalmat is ellátja. Ausztriában totális idegenforgalmi szemlélet uralkodik, az az elv, hogy minden vidéken van sajátos látnivaló a turisták számára, tehát az egész ország vendégfogadó képességét fokozni kell. A 80-as évek elején, évente már több mint 2 millió éjszakát töltöttek el a vendégek Burgenlandban. Meggondolkodztató ezt a koncepciót összevetni a mi idegenforgalmi politikánkkal, amely „enklávé-szerűen” fejleszt. Csaik a főváros, a Balaton, a Dunakanyar és legújabban Nyugat-Magyarország vendégfogadó képességét javítja. Az osztrákok szemlélete más, szerintük a turista nemcsak az Alpokra, Bécsre és Salzburgra kiváncsi. Ezt magunk is tapasztalhattuk, amikor a várak és kastélyok előtt, bebocsátásra várva, sorban álltunk. A felsőpulyai magyarokra már nem sok emlékeztet. Nem hallani az utcákon magyar szót, nincsenek magyar feliratok sem, hacsak nem vesszük annak két gyakran előforduló nevet a cégtáblákon: Kovács, Horváth. Csaknem ugyanez a helyzet a legnagyobb magyar településen, Felsőőrön (Oberwart) is, ahol pedig még ma is magyarnak vallja magát a lakosság egyharmada. Fogyó, asszimilálódó, rejtőzködő a burgenlandi magyarság. Különösen a fiatalok körében észlelhető a nyelv elhagyása, amit az iskolai hálózat fejletlensége, főleg az anyanyelvi képzést nyújtó középiskola hiánya is elősegít. De van önfeladás is, amit legjobban a felsőőri feliratok egy-nyelvű- sége jelez. A helységnévtáblákról is hiányzik a magyar településnév. Nemcsak a már osztrák többségű Felsőőrön, hanem a zömében magyar lakosságú Alsóőrön (Unterwart), vagy öriszigeten (Siget). Csupán két magyar felirat tűnik a szemünkbe ezekben a falvakban: a nekünk kissé furcsán hangzó „Tűzoltóház” szó a tűzoltószertárak bejárata fölött, és a párszáz lelkes örisziget evangélikus templomának felirata: „Erős vár a mi Istenünk!” Felsőőr Burgenland második legnépesebb települése, a déli tartományrész kereskedelmi és kulturális központja. A főútvonal mentén, észak-nyugatról dél-keleti irányban húzódó városika magán viseli a gazdasági prosperitás előnyös és hátrányos vonásait. Szépek üzletei, árubőség van, élénk a forgalom, viszont bántóan harsányak a reklámtáblák, gépkocsifolyam árad a főutcán, parkolási nehézségek vannak. Ügy látszik, Ausztriában is ól a kisvárosi megalománia: az egy-két emeletes házak közül otrombán tör az ég felé egy tizennégy emeletes lakóház. A mindenáron való modernizálódás az egyházat sem kerülte el. A jó alakú barokk templom elé emelt új egyházi épület úgy néz ki, mint egy betonbunker. Az említett túlzásokat leszámítva, nem építkeznek rosszul a városban és környékén. Az új családi házak villaszerű, tetszetős, lapos építmények. Nincs alattuk vastag terméskőalap, nincs felettük magas sátortető. Az első pillantásra látszik, hogy kevesebb anyagból nagyobb hasznos alapterületet nyernek tulajdonosaik, mint nálunk. A város közepén elterülő parkban található a világháborús hősi emlékmű. Ausztria településein a II. világháború halottainak emlékét is megörökítették. A táblákat kitöltő neveket betűzve leolvasható Felsőőr nemzetiségi képének átalakulása századunkban. Az I. viliágháborús áldozatok nevét még magyaros írásmóddal vésték fel. A nevek túlnyomó része hagyományos magyar családnév. A II. világháborúban elesettek neve — bár még többségük mindig magyar — németesen van írva. A temető sírfeliratait nézegetve — ezek sokkal pontosabban fejezik ki egy család viszonyát 271
