Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Joó Rudolf: Egyenjogúság - vagy esélyegyenlőség is? (Válaszok a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége lapjának, a Neue Zeitung főszerkesztőjének kérdéseire)
megvonásában. Következésképp napjainkban a Duna-medenoében nem tudok elképzelni német nyelvet nem ismerő németet vagy magyarul nem .tudó magyar nemzetiségűt. Akik közülük anyanyelvűket nagyrészt vagy teljesen elveszítették, többnyire a végleges és visszafordíthatatlan asszimiláció utolsó lépcsőfokára léptek. Egyéni kivételek lehetnek, engem azonban mint kutatót a tömeges jelenségek és az általános irányzatok foglalkoztatnak. Közép- és Délkelet - Európa nemzeti kisebbségeiben a nyelv sorvadásával általában együtt sorvad ia közösségi szubjektum, a nemzetiségi tudat is. Ezért van óriási jelentőségük a nyelv fenntartását szolgáló intézményeknek, köztük mindenekelőtt az oktatási rendszernek. Távol áll tőlem, hogy a többi nemzetiségi jegyet (a szokásokat, a tárgyi néprajz értékeit, a tánc- és a zenei kultúrát) alábecsüljem: az etnikai személyiség kifejezésében megvan a kétségtelen szerepük. De milyen nemzeti kisebbségi tudata lehet egy németül nem értő rézfúvós zenekari tagnak, vagy egy horvátul nem tudó kóló- táncosnak? Mint ahogy nem lehet magyarságtudata a valamelyik szomszéd országban csárdásozó nem-magyar ajkúnak. Baráti, ismerősi kapcsolatok révén egypárszor én is elmentem sváb bálba. Nagyon jól éreztem magam, de ettől még nem lettem német nemzetiségű. A tapasztalatok a kisebbségek számára — talán sókkal inkább, mint a saját állami keretben élő anyanemzeteíik számára — továbbra is azt a nagyon egyszerű igazságot erősítik meg, hogy elsősorban nyelvében — anyanyelviben — él közösségük. Hogyan látja ön a magyarországi németek közéletét, intézményeik érdekképviseleti tevékenységét, és egyáltalán a nemzetiség szerepét Magyarország gazdasági és kulturális életében? Nagyon összetett kérdés, válasz rá csak akkor adható, ha elemeire bontjuk. Először is a közélet és az érdekképviselet jellemzőit kell szemügytre venni, amelyek szükségszerűen a politikai demokrácia funkcionálásához vezetnek el minket. Már leszögeztük, hogy az 1980-as évek közepén a magyarországi németekkel mint közösséggel szemben nem érvényesül hatalmi diszkrimináció. Ebből következik, hogy nemzetiségük közéletének és érdekképviseletének gondjai többnyire azt a szintet tükrözik, amelyet a politikai demokrácia fejlődése ebben az országban elért. Ezzel a megállapítással nem akarom a német nemzetiség sajátos problémáját valamilyen hazai általánosban feloldani. Éppen ellenkezőleg: másságuk, egyediségük politikai kifejeződésének esély-javulását éppen attól várom, hogy általános feltételeink és viszonyaink fejlődjenek. A magyarországi németeknek ma nemzetiségi szövetségük és hetilapjuk van, ez mindenképp jó, különösen összevetve azzal az időszakkal, amikor ezek még nem léteztek. De hogy milyen szervesen fonódik össze ez a szövetség mint intézmény saját közössége különböző rétegeivel, mennyire ismeri és érzi ez a nemzetiség magáénak annak tevékenységét, vagy milyen mértékben azonosul egy olyan orgánum működésével, mint a Neue Zeitung — azt hiszem, ezekre a kérdéseikre a szövetség és a lap egyetlen felelős munkatársa sem válaszolhat igazán elégedetten. Magam is tapasztaltam a már említett középiskolai szociológiai felmérés során, hogy az érettségi 'előtt álló nemzetiségi fiatalok itöbhságükben nem ismerik azokat az intézményeket, amelyek elvileg érdekeiket képviselnék. A nemzetiségi .lapok — köztük a Neue Zeitung — olvasásánál már jobb volt a helyzet. Velük kapcsolatban azonban nem kevés bírálat is elhangzott, nem profilbaillő, „helykitöltő” (más szóval: nem nemzetiségi érdekű) anyagok gyakori közlése miatt. Annak ellenére, hogy a nemzetiségi közvéleménynek csak egy szeletéről van szó, észrevételeik nem hagyhatók figyelmen kívül. A nemzetiségek közéletének és érdekképviseletének kérdései közül hadd emeljek ki egyet — a szövetségek egyéni tagságát —, talán nem a legfontasabib, de Olyan ügy, melyről eltérnek a vélemények, és senki sem mondta -ki az utolsó szót. Azok közé tartozom, akik a jövőben lehetségesnek és indokoltnak tartják a nemzetiségi szövetségek egyéni tagságának létrehozását (néhány esetben: visszaállítását). Ezt indokolná 264
