Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 3. szám - Joó Rudolf: Egyenjogúság - vagy esélyegyenlőség is? (Válaszok a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége lapjának, a Neue Zeitung főszerkesztőjének kérdéseire)

maga az elnevezés is: a honi politikai terminoílógia szövetségen .(pl. írószövetség, par- tizánszövetság, sakkszövetség) .többnyire olyan szervezetet ért, amelyhez egyénileg kapcsolódnak a szövetséget létrehozó személyek. Ami ennél fontosabb: az egyéni tagság feltehetően erősítené a közéleti érdeklődést és az egyedi érdekeltséget még .akkor is, ha nem lenne varázsszer a .nemzetiségek politikai .aktivizálásában, és ha — különösen kezdetben — többen idegenkedéssel fogadnák ezt a lehetőséget.

A németség szerepe az ország kulturális életében az előbbitől eltérő kérdés, mert nem annyira az általános viszonyoktól, mint inkább a .közösség jellemzőitől függ. Szerintem a magyarországi német kultúra jellegzetesen kétpólusú: létezik egyrészt egy folklórcentrikus népi kultúra, másrészt egy szűk, humán értelmiségi kör által művelt magaskulitúra. A gondot .nem az okozza, .hogy a kettő egymástól tartalmában elkülöníthető — ez a .többségi .nemzetek esetében is eléggé általános jelenség — hanem az, hogy a két szélső pont közötti .köztes-közvetítő réteg a nemzetiségi társadalomban igen vékony, és a magas kultúra tömeges (a .közösség létszámához képest tömeges) fogyasztójává .nem válhat. A probléma súlyát talán [leginkább a nemzetiségi irodalom művelői érzik, .mert nem tudhatják, milyen olvasói körhöz is szólnak országon belül, esetleg kívül. (Hiszen a nemzeti irodalmiak határai nem az államhatároknál érnek véget.) A nemzetiségi toliforgatók bizonytalanság-érzetét — a hazai támogatáson kívül — az anyanyelvi nemzetek fokozott figyelme és segítsége is oszlathatná.

A németség gazdasági szerepe első hallásra bármilyen messze esik is kulturális lehetőségeinek alakulásától, valójában szorosam .kötődik hozzá. Ahogy Magyarországnak nem érdeke, hogy á német .nyelv és művelődés hagyományos jelenléte országunkban gyengüljön, éppúgy .nem érdeke, hogy a német nemzetiség okkal megbecsült munkakultúrája valamilyen hazai átlagban, „.asszimilálódjon”. Mindenki jól jár ha ez a közösség a gazdaság területén is megőrzi és tovább fejleszti történelmileg kialakult sajátosságait.

Vajon a nemzetiségek által lakott területeken a közélet felelős képviselői helyesen és egységesen értelmezik-e az alkotmányban biztosított elveket? Megértik-e, hogy a nemzetiségi lakosság támogatása kolektív jogaik gyakorlásában közös ügy, a társadalom egészének érdeke?

A nemzetiségi viszonyok alakulásában -a társadalom egészének politikai kultúrá- rája mindig is fontos szerepet játszott. A legbecsületesebb elvek és a legtökéletesebben .kidolgozott hatalmi cél- és eszközrendszerek is hatástalanok, ha az a közeg, amelyre a megvalósítás feladata vár, ellenségesen, lebecsülőan vagy csak egyszerűen közömbösen viszonyul a kisebbségi megmaradás ügyéhez. Hogy M.agyarországon a nemzetiségpolitika kinyilvánított elveit egységesen értelmezze minden felelős tényező, ez részben a tájékoztatás — felvilágosítás — meggyőzés kérdése, részben az alkotmányos rend működéséből következhet. Az elsőről nincs sok mondanivalóm; a nemzetiségi kérdés jelentőségéről elég bőven esik szó manapság ahhoz, hogy az alapelvek tekintetében ne szenvedjen senki sem információhiányban. (Bárcsak hasonlóan gazdag ismereteink lennének akár .közvetlen környezetünk etnikai .helyzetéről és jellemzőiről is!) Előfordul azonban, hogy a közigazgatás és a közélet felelős személyiségei hanyagságból vagy — ezt sem lehet kizárni — többségi .nacionalista elfogultságból az alkotmányos .alapalvek ellenében hoznak döntéseket és járnak el különféle nemzetiségi érdekeket érintő ügyekben. Ezekben az esetekben már a nemzetiségi érdekvédelem mechanizmusának kellene működésbe lépnie: helyi vagy központi szinten, politikai vagy társadalmi szervezetek útján, .a nemzetiségi szövetség vagy a nemzetiségi országgyűlési képviselők bevonásával, esetleg — ha más megoldás nincs — jogi eszközök igénybevételével. Vegyük példaként a parlament nemzetiségi .tagjait, akiket az új választójogi törvény szerint részben az országos listán, részben a helyi listákon — s itt már nem a közösségi, hanem a területi elv alapján — jelöltek a képviselői fel265