Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Joó Rudolf: Egyenjogúság - vagy esélyegyenlőség is? (Válaszok a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége lapjának, a Neue Zeitung főszerkesztőjének kérdéseire)
dések egész sorával találjuk magunkat szembe, mint — például az oktatásügy terén — a személyes motiváltság, az anyagi feltételek hiánya stb. Milyen intézményes segítségre számíthatnak a magyarországi németek, és mit kell saját maguknak tenniük az előrelépés érdekében? A nemzetiségi jogszabály, mint minden törvényes rendelkezés, csak; keret: tartalommal kell megtölteni. A tartalomadó kormányzati cselekvés annál demokratikusabb, minél inkább az érintett közösségek közvetlen részvételére épít. A nemzetiségi oktatás feltételeit Magyarországon az állam teremti meg; ezen természetesen nemcsak a központi művelődési kormányzatot értem, hanem a megyék, városok, kistelepülések illetékes helyi testületéit is. A német anyanyelvi oktatás a többi nemzetiség iskolarendszeréhez képest hátrányokkal indult. Ennek nyomait — ha pl. az általános iskolai képzés jelenlegi színvonalát nézzük — a németség a diszkriminációs időszak elmúltával is még sok helyen magán viseli. A legnagyobb magyarországi nemzetiség elemi iskolai helyzete az utóbbi évek mennyiségi változásai — a nyelvet oktató osztályok és tanulóik számának növekedése — ellenére változatlanul kritikus. A megoldás nem lehet más, mint azoknak az óvodáknak és iskoláknak a fokozatos kétnyelvűsítése, amelyekben ennek az oktatási formának a pedagógusi, tanulói, tantervi feltételei már megvannak, vagy a közeljövőben reálisan megteremthetők. A kétnyelvűsítés programjának anyagi alapját és intézményeit — ha ez nem is megy könnyen a mostani takarékos esztendőkben — központi alapokból kell létrehozni, azt viszont nem lehet hivataliból elrendelni, hogy a németség érdekelt legyen az .anyanyelvi oktatás lehetőségeinek bővülésében. A kétnyelvű képzés valójában többletteher az iskola, a gyermek és a család számára; ezt nem könnyű vállalni. A német nemzetiség — minthogy egy nagy európai nyelv az anyanyelve — a többi magyarországi népcsoporthoz viszonyítva jó helyzetben van, ha a két kultúra elsajátításának közvetlen, „utilitárius” szempontjait »tekintjük. De itt nemcsak egy világnyelv tudásáról van szó, hanem sokkal inkább egy közösség megmaradásáról. Ennek az összefüggésnek a fél ismerésében és az érintettek egész körére kiterjedő megismertetésében a Német Szövetségtől is nagyabb aktivitást várunk a jövőben. A magyar- országi gazdaság- és társadalomirányításban — ellenhatásokkal, hullámzásokkal és visszaesésekkel ugyan — változóban van a hagyományos gyámkodó, paternalista szemlélet, mind »több szó esik — ha másképp nem, igényként vagy (követelményként — az önigazgatásról és az autonómiáról. Azokon a területeken, amelyeken valóban új lehetőségek nyílnak, a magyarországi nemzetiségek is egyéni kezdeményezéseket tehetnek kultúrájuk megőrzésére és fejlesztésére. Hogy mit jelenthet ez? Például saját művelődési alapítvány létrehozását és működtetését a magyarországi törvények által biztosított kereteken belül. Az alapítvány anyagi fedezete a magyarországi németek lakta települések különféle intézményeinek és magánszemélyeknek a felajánlásaiból jöhetne létre, gondnokságát a Német Szövetség vállalhatna. Feladatául szabhatná a magyarországi német kultúra fejlesztését, értékeinek megőrzését, a magyarság és a német nemzetiség sokévszázados Duna-medencei együttélésének, a 'kölcsönhatásoknak, a hagyományoknak a feltárását. Díjakkal, ösztöndíjakkal, kutatási programok és kiadványok szubvencionálásával járulhatna hozzá az ügy sikeréhez. Az anyanyelv többé-kevésbé rendszeres használata, vagy elfogadható ismerete nélkül tartozhat-e valaki egy adott nemzetiséghez? Ha igen, hogyan elégíthetők ki az ilyen személyek sajátos kulturális igényei? Mivel a (kérdést a mai magyarországi német nemzetiségre és nem mondjuk az írekre, a skótokra vagy más, elsősorban nem a nyelvvel jellemezhető kulturális közösségre vonatkozóan tette fel, válaszom tagadó. Térségünk nemzeteinél és nemzeti kisebbségeinél a leglényegesebb megkülönböztető jegyek egyike a nyelv; mint közösséget behálózó kommunikációs rendszer és mint a tudatban megjelenő etnikai jelkép, döntő — bár nem kizárólagos — szerepet játszik a nemzetek körvonalainak 263
