Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 3. szám - Joó Rudolf: Egyenjogúság - vagy esélyegyenlőség is? (Válaszok a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége lapjának, a Neue Zeitung főszerkesztőjének kérdéseire)

zák. Nem-németekben is hagytak hátra előítéleteket a múlt eseményei, ezekről akkor is szólnunk kell, ha már csak szórványosan 'találkozunk velük. A magyarországi németség második Világháborús szerepéről, a hitleri Németországhoz és a nácizmushoz való viszonyáról például az utóbbi években is olvashattunk néhány olyan publiciszti- kus eszmefuttatást, amely a „kollektív bűnösség” tételét fejtegette — e kifejezés gondos kerülésével. Hogy ez az általánosítás, bármelyik nemzeti közösségről van is szó, mennyire nem felel meg a tudományos valóságnak, s milyen veszélyekkel járhat minden nemzetiségre nézve, talán itt nem kell külön hangsúlyoznom. Az említett okok természetesen megakadályozhatják a magyarországi németséget abban, hogy saját történelmét minden elemében tárgyszerűen megismerje: hatásuk azonban a végbemenő nemzedékváltás miatt is a jövőben várhatóan csökkenni fog.

— Lehet-e egy nemzetiség történelméről összegzőén szólni? Ha igen, milyen ez a kép, amelyet a német nemzetiség 250 vagy annál is több éves magyarországi múltjáról lehet megrajzolni?

— Nem vagyok történész, és még kevésbé nemzetiségük múltjának avatott ismerője, ezért ilyen — a szakembert is próbára tevő — összegzésre nem vállalkozhatom.

Érdeklődő kívülállóként úgy látom, hogy az elmúlt másfél évtizedben árnyaltabb, tudományosan megalapozottabb kép bontakozott ki a hazai itörténetírásban a magyarországi németekről. Egyáltalán nem teljes azonban ez a kép, és bizonyára egyes részleteinek pontosságáról is lehet vitázni. Én 'magam főként a közelmúlt negyven esztendejét ábrázoló ecsetvoinásokat hiányolom. S ezzel visszatértünk az előző kérdéshez. Közös múltunk kutatói közül eddig senki sem vállalkozott arra, hogy megírja pl. annak a potsdami konferencián elhatározott kitelepítésnek a (történetét, -amely a magyarországi némataknek körülbelül a felét érintette. Feldolgozásra vár a német közösséget ért hátrányos megkülönböztetés egész időszaka, -amelynek -a kitelepítés csak egyik — bár döntő — mozzanata volt.

Tisztában vagyok vele, hogy tudományos szempontból sem könnyű feladatról van szó, nem említve a kérdésnek — a jelek szerint még nagyon élő — emberi és egyéb vetületeit is. Mindezek -súlyáról, bonyolult -szerteágazásairól meggyőződhetünk az eddig -összegyűjtött dokumentumokból is, ha pl. elővesszük a Németek Magyarországon 1945—1975 című nemrég megjelent bibliográfiát, amelynek a korra vonatkozó adatai a várt feldolgozás fontos forrásai lehetnek. Remélhetőleg ennek a munkának a megkezdése sem várat már sokáig magára. A vállalkozás 'annál jelentősebb, a kialakuló kép annál hitelesebb lesz, minél tevékenyebben vesznek benne 'részt a közvetlenül érintett közösség, a hazai németség képviselői. Ezt a munkát Magyarországon kell elvégezni, a feladat másra nem ruházható át; a -megválaszolandó kérdések elsősorban minket, egy hazában élő magyarokat és németeket érintenék.

A 'történelmi tegnap okozta sérelmek teljes és őszinte feltárása sürgető feladat; annál is inkább, mivel a kutatómunka elmaradása a társadalmi igényektől nemcsak a németek esetében mutatható ki. Jó lenne arról is tárgyszerű történelmi képet -kapnunk, hogy milyen -hátrányokkal járt a határ ikét oldalán élő nemzetiségek számára a Kominform és Jugoszlávia egymással való szembekerülése a negyvenes-ötvenes évek fordulóján. Vagy -hogy milyen — -máig érezhető — károkat Okozott a szülőföldjükön maradó magyarországi szlovákok és a szlovákiai magyarok kultúrájában és nemzeti tudatában a háborút követő — határon túl kezdeményezett — lakosság-csere, nem szólva azokról a személyes megpróbáltatásokról, -amelyek több tízezer családot érintettek. Néhány szépirodalmi alkotásban és filmben — a tanulságok levonásának szándékával — előbb jelentek meg ezek a problémák, mint a szaktudományos művekben. Ez a körülmény a tárgykör kutatói számára — figyelmeztetés.

— Magyarországon a nemzetiségek politikai és gazdasági egyenjogúsága biztosítva van. Ugyanez mondható el általában a művelődéshez való jogról is. Ha viszont a gyakorlatban vizsgáljuk az anyanyelvi kultúra esélyegyenlőségét, olyan nehéz kér262