Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Joó Rudolf: Egyenjogúság - vagy esélyegyenlőség is? (Válaszok a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége lapjának, a Neue Zeitung főszerkesztőjének kérdéseire)
JOÓ RUDOLF Egyenjogúság-vagy esélyegyenlőség is? Leipold Péter a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége lapjának, a Neue Zeitungnak a főszerkesztője. 1985-ben körinterjút készített a nemzetiségi kérdés néhány szakértőjével a hazai németség múltjáról és jelenéről. A beszélgetés szövege németül a Deutscher Kalenderben és a Neue Zeitungban jelent meg: folyóiratunk — részletként — azokat a válaszokat közli, amelyeket Joó Rudolf, az Állami Gorkij Könyvtár nemzetiségi kutatócsoportjának munkatársa adott a lap kérdéseire. Az a nép vagy nemzet, amely saját történelmét nem ismeri, nem értheti meg jelenét sem, és még kevésbé képes jövőjét biztos alapokra építeni. Ezt a megállapítást ma már közhelynek is nevezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy nem mindenki számára kézenfekvő igazságról van szó; szükséges lehet tehát, hogy általános keretét konkrét tartalommal: tényekkel, tapasztalatokkal, érvekkel töltsük meg. Olyanokkal, amelyek most ugyan csak egy közösségre — a magyarországi németekre — vonatkozóan fogalmazódnak meg, de amelyek mutatis mutandis érvényesek általában is a nemzetiségi jelenségvilág számos rokonvonása miatt. Történelmükből — amely, mint másoké, viharos — mit okulhatnak a magyarországi németek? Hogyan hat a múlt jelenükre és milyen alapokon képzelhetik el jövőjüket — mint nemzetiség? Beszélgetésünkben ezeket a kérdéseket próbáljuk érinteni a kutató segítségével. VÁLASZOK A NEUE ZEITUNG KÉRDÉSEIRE — Véleménye szerint megvannak-e a feltételei annak, hogy a magyarországi németek megismerhessék saját történelmüket? — Véleményem szerint a hazai németség teljesen beilleszkedik az ország társadalmi-politikai viszonyaiba, a kutatás és az ismeretterjesztés feltételrendszerébe. Esélyei .történelemé megismerésére nem jobbak vagy rosszabbak, mint a magyarságé vagy az állam területén élő többi közösségé. A „szubjektív”-nek nievezett tényezővel már némileg más a helyzet. Először is a magyarországi németségnek, főként számaránya miatt, kevesebb itollfongatója van, mint amennyit az alapos és kiegyensúlyozott nemzetiségi önismeret megteremtése magán a csoporton belül is igényelne. Másodszor jóllehet a háború negyven éve befejeződött, és a rákövetkező németélienes politikai diszkrimináció korszaka is véget ért — nem vagyok róla meggyőződve, hogy az 1980-as évek közepére mindenki tudatában llezárult ez az idősziak. Személyes tapasztalataim szerint is sokan élnek köztünk olyanok, akiknek gondolkozására erősen hatnak a múlt és a közelmúlt emlékei. Ezek a beidegződéseik a kisebbségieket felzárkózóvá tehetik, elbizonytalaníthatják, óvatosságra inthetik nemzetiségük hangsúlyozásában vagy akár a megváltásában. Erről kutatóként magam is meggyőződhettem, amikor másfél évvel ezelőtt egy szociológiai felmérés alkalmával német nemzetiségi környezetből érkezett középiskolás diákokkal beszélgettem anyanyélvükről és közösségi kötődésükről. Legtöbbjük szülei is még gyermekként élték át a háborút, és az utána következő egy évtizedet. Mégis: több jel mutatott arra, hogy néhányuk számára a harminc-negyven ‘évvel ezelőtti eseményék a mai nemzetiségválasztást is meghatároz261
