Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 3. szám - Nagy Miklós: Arany János a Bánk bánról (tanulmány)

összefoglalásul elmondhatjuk, hogy Arany tanulmánya Gyulai jeles monográfiájával (1860; véglegesen 1882) együtt szilárd alapjává lett minden további kutatásnak. Írásaik műfaja, vérmérséklete éppúgy különbözött, mint céljaik, módszereik, mégis egész sor megállapításukban egyezést lehetett fölfedezni. Ez az összecsengés meg a két dolgozat egymást kiegészítő jellege nagyban hozzájárult eredményeik gyors és széleskörű elismeréséhez. Érveik nyomán a közvélemény igazolt ítéletnek kezdte tekinteni azt, ami korábban inkább sejtésként, szerencsés ötletként terjedt el: a Bánk bán legjobb tragédiánk, kincs a jövőnek is. A nagy mű pőre, amely a kolozsvári pályázattal kezdődött (1815), ezzel lezárult. Gyulai és Arany felülbírálták a régebbi irodalmi törvényszékek ítéletét, nem hajoltak meg Vörösmarty s Toldy tekintélye előtt sem.

Első pillantásra úgy tetszik, hogy a Tanulmányok inkább közvetve járult hozzá az átértékeléshez, mert mint megjegyeztük —az irodalomtörténeti helykijelölés hiányzik belőle. A költő azonban más alkalommal is írt, nyilatkozatot a Bánk bánról, méghozzá rendkívül határozottan. Elég, ha iskolai jegyzeteire (Széptani előismeretek, A magyar irodalom története rövid kivonatban) utalunk. Kivált az utóbbi jelentős, mert benne nem pusztán a hazai drámafejlődés tekintetében hangzik el a minősítés, hanem világirodalmi szempontból szintén. Arany azt a tragédiát ünnepli Katona művében, amely egyaránt eleget 'tett a romantika s a megelőző nemzedék követelményeinek, az esztétika általános igényének: Katona munkáját jellemzi „a színpadi hatás teljes birtoka” (529.), mégsem veszítette el magas irodalmi rangját; .^költészete mély, igaz, alakjai fenségesek, csaknem shakerpeareiek.” Míg Erdélyi János 1840-ben megfogalmazott 'Sorai a mű irodalmunkon belüli kivételes helyét állapították meg '(„egyetlenünk a maga neméban”), most az angol lángész említésével megtörténik a 'kezdő lépés a világirodalmi párhuzam felállítására.

JEGYZETEK

A Tanulmányokat mindenütt a kritikai ki- adás alapján idézem (Arany János ÖM X.

Bp., 1962.). A zárójeles számok ennek lapszámai. A jegyzetek Arany László 1898-as kiadásából valók, ott kapták meg először a — tőlem is átvetít — sorszám okát. l. Arany Krk XV, 22—23., 2. Arany László id. kiadása IV. lap. 3. Vörösmarty Krk XIV, 205. 4. Budapesti Szemle 1918, 178. köt. 71—93. 5. Barta János: Klasszikusok nyomában. Bp., 1976. 385. 6. Czímer József: A Bánk bán színszerűsége. Üj Írás 1975/11. 88. 7. Orosz László: Katona József. Bp., 1974. 158—160. 8. Orosz László: A Bánk bán utóélete. A Katona József Társaság Évkönyve, Kecskemét 1981. 46. 9. Bánk bán, magyarázta dr. Hevesi Sándor, Bp., 1901. 169.

243