Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 3. szám - Nagy Miklós: Arany János a Bánk bánról (tanulmány)

sincs igazi jele, hogy lojalitása csorbát szenvedett. Ha így volna, hogyan tudná egy jelenettel később az Endre iránti hűségre visszakényszeríteni Peturt, miközben a Gertrudis ellen háborgó indulatokat 'is bölcsen kimért érvekkel csillapítja. Csúcspontra ér Bánk rejtélyes, a cselekményben itt elszigetelten álló szenvedélyeskedése a végső mondatokban. Joggal jegyezte meg Czímer József, hogy a nagy leszámolásra való eltökéltség kifejezései mintha csak „a harmadik felvonás végéről kerültek volna ide előre az elsőbe.”6

Ezek a hatalmas indulatok azt jelzik: tragikumra született egyéniség áll előttünk. Itt fölmerül a kérdés, miben ismerte fel a nagyúr tragikumának forrását Arany János, elmélyedt-e egyáltalán e problémában. Sőtér István A teremtés vesztese című emlékezetes tanulmányában (Az angyali Bánk c. fejezet) joggal állapítja meg, hogy a költő „nem tragikai problémát látott, hanem lélektanit a Bánk bániban.” Téved azonban akkor, amikor a Tanulmányokat teljesen el akarja határolni Gyulainak és követőinek felfogásától, mert állítólag Arany szerint „Bánk tragédiája nem az erkölcsi világrend elleni tragikus vétségéből ered.” Ilyen elhatárolásnak nincsen alapja, hiszen a költő — bármily szűkszavú e tekintetben — kétségtelenül Gyulaival azonos álláspontot vall, a -tragikum nála is a hős Gertrudis elleni vétkének következménye. Erről bárkit meggyőzhetnek az alábi sorok: Bánk „csak azon meggyőződésben volt képes a vértettet elkövetni, hogy a királyné teljes mértékig részese a Melindán esett gyalázatnak [...] s ebben áll tragicai fel-lázadása a létező világrend, a törvény, a társadalom ellen, melyért bűnhődnie kell”. (306.)

Az a Sőtér Istvántól képviselt koncepció, amely Bánk megsemmisülését „egyedül Melinda elvesztéséből” vezeti le, Arany Jánostól idegen; az ő Bánkja már az önvádtól, s a közvélemény ítéletétől megtört lélek akkor, amikor borzalmas látomásként elébe kerül a hitvese holtteste.

Endre összefoglaló jellemzése nem készült el, azonban elég sok vonatkozik rá Arany jegyzeteiből. Az összbenyomás nem volt kedvező, a jegyzetelő így ítélte meg az uralkodó gyászát, lázongását sorsa ellen: „Nagyon józan, mint egész fájdalma Endrének”. (372. jegyzet). A dráma lezárásában elhangzó fejedelmi mondathoz: „Így magam / Büntetni nem tudtam — (magában) nem mertem is” ilyen kommentár került: „Jellemző, de comicus.” (460. jegyz.) Persze nem nehéz e ponton vitázni a szerzővel, s — mint Orosz László teszi — bizonyítani: a felvilágosult monarchia -eszmevilága követelte meg az emberfölötti önfegyélmű királyt, akinek mértéktartása nem lelki hidegség.7 Többszöri átolvasás után mégiscsak azt érezzük: jó lehetett a költői elgondolás, hanem a megvalósítás nem ért nyomába.

Azt, hogy a tragédia nem alkalmazkodik a klasszicista hármasegység követelményeihez, de nem él „a Shakespeare-uitánzók korlátlanságával” sem, Gyulai állapította meg. Ugyancsak ő cáfolta meg először Toldy Ferenc észrevételét a Bánk bán „kettős cselekménye” tekintetében. A Tanulmányokból hiányoznak a szerkezetre vonatkozó átfogó tételek, annál több finom részmegfigyelést 'tartalmaznak az időviszonyokról, a színpadra vitt és a csupán elképzeltetett cselekményről. Aranyt érdeklik a dráma előzményei: latolgatja a nagyúr meg Melinda életkorát, következtet házasságkötésük időpontjára. Azt is vizsgálja, hogy in médiás rés indulnak-e a „szakaszok” (mint például a 3. felvonás Bánk s Melinda féltékenységi jelenetében), mennyi idő telhetett el a felvonások között.

Feltűnően magára vonja figyelmét a harmadik -meg a negyedik szakasz intervalluma. Költőnk aprólékos -elemzőkészségét megirigyelheti korunk strukturalistája is, és az eredmény eléggé meglepő: „tehát a III. és IV. szakasz közt kitöltetlen hézag maradt, egy egész nap, reggeltől estig.” (301.) Csakhogy a kérdéses 10—12 óra tartalma homályos, sok mindenre nem került sor alatta, amit elvárt volna az olvasó. Bánk például nem kereste föl a pártütőket, Gertrudis pedig szemmelláthatóan átaludta a napot, hiszen a „IV. szakasz elején” még újdonságként fogad mindent, ami lefekvése óta a palotában történt. Csak most értesül Bánk visszaérkezéséről, öccse szerelmi győ241