Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Héra Zoltán: A források zárórája (vers)
Dehogyis szerettem Nauszikát. Csak beszéltem Odüsszeuszról, mert tetszett egy bizonyos odüsszeuszi . . . Azaz épp hogy nem tetszett: ki akartam belőle keveredni. Dehogyis szerettem Kirkét. Legalább tízszer leírtam: Kirké? Talán. De a mitológiában nem vagyok erős, lehet, hogy valamit összekevertem. Kalüpszó? Ö, meglehet, tetszett volna, de elvette tőle a kedvem egy tengeröböl, ahol Kalüpszó volt a hajó, a szálloda, a szappan, a napolaj, a habzó bor .és még a sör is. Kasszandra! Öt én még messziről sem. De ez talán érződik is. A kritikusnők jutottak eszembe róla, kapkodó fércelők, háborgó kijelentők, teli jóindulattal és könnyes zavarral, amelynél csak az öltéseltoló férfiesztéták zavara nagyobb. Glükéia, Kimodocéia, Ortühéia? Bizony megeshet: ezek csak fedőnevek. Dehát ez nincsen még bizonyítva. És idővel minden módosulhat is: a neveket a versből az ember végül kihúzza. * A nők mint ..múzsák’? A poétalányoknak mért nem kell ,férfi-múzsa’? Ha én azt tudnám! Ámde regélik: Jó az az egy — a képzelt ,egyetlen’ — a csókák és rókák ellen. És — hajólobogó, hajóbálvány — az ártó áramok és a fúrókagylócskák ellen. Én nem tudom, ámde regélik: Időnként jönnek kitartón-komisz szelek, bárhová fordulsz, mindenütt fújnak és köpnek. Megváltoztatni az élet szélirányát — a .múzsák’ olyankor nagyon jól jönnek. Én nem tudom, ámde mondják: felejtetik ők a mentőautók jaját, segítenek meghallani a harangokat, kedvessé teszik a bárányok szagát, fogékonnyá tesznek a cipruslomb illatára, 226
