Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Héra Zoltán: A források zárórája (vers)
Megismerésre méltó ember — gondoltad. Valóban az volt, mit hagyott magáiban megismerni? Hogy volt tovább? Rohantatok és nem is késtetek el, és láttátok: Jágók ülnek a nézőtéren. Jágó, egytől-egyig? „Hát ti vagytok azok a kiskakasok?” — kérdezted. Mind mint a kiskakasok? Hogy volt tovább? Azt álmodtad, hogy meghalt egy messzi öbölben, és vitték hajón túlpartra, két-.torony iránt. Csónakon követted őket. Egészen a sírig követted? Megláttad akkor a sarokban .azzal a nővel. Légszomj, irigység, valamit tenni kell. Hogy volt tovább? * Hát persze hogy volt ott más is, nemcsak hó, víz is és nap is, persze hogy volt ott fecske is. És betűk: könyv, könyv — a diktátor alatt. „Az amuri víziélet”, „A platóm akadémia”, „Az ókori fegyverek”. „A tavi költők és Anglia”, „A girondisták”, „A görög népesség és a malária”, „Mammutok az iszapban”,„Bolivár testamentuma”, „Az aranyláz és Mexico”, „A citoyen és a graztsdanyin”, „Altáji mikroklímák”, „A prémláz és Szibéria”, „A nyugati szlávok és a szláv misztika”, „Doberdo magyar legendája”, „A Kaukázus növényvilága”, „A mórok kiűzetése”, „A spanyolok eredete”, „Az utolsó krími kán”, „A cári pár utolsó napjai”. És „A tengerek története”, olvasva északi fénynél is, fenyő alatt. És volt bál is, persze: bál. Tánc a havon, tánc a termekben. Mazurka, majd a túlfűlt folyosók. Kutyalánccsörgés a szertárak felől, s ahol a kincsőrző kutyák láncai végetértek, csókok. A diktátor alatt. * A diktátorról? Beleszerettél. A cipője? A sálja? Az ujja? Mit tudom én! Mondtam, hogy nem voltam, mondtam, hogy alig voltam én itthon a diktátor alatt. 224
