Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Héra Zoltán: A források zárórája (vers)
Hogy mondtad? A diktátor alatt? Honnan tudnám, én nem voltam itthon a diktátor alatt. A diktátor alatt én egy messzi városban: odaszorultam szabadultam A diktátor ideje nekem hóidő, tele havas tetőkkel, havas sínekkel s hőhuzalokkal, havas cobollyal, hónyestttel, hónyuszttal, hóhiúzzal. Havas medvék néznek rám onnan, s hótevék, hófókák, hórozmárok. „A diktátor alatt”: ez nekem fenyők tisztásán holdas hófúvás, hátravágódás, „csinálj keresztet”-játék a havon, és hóra bámulás csipkés faházban s nagyablakosban, megannyi hóodú'ban. És jégvirág meg fagyvirág. A házak ereszén, a sapkák ereszén, a szemek ereszén s a szóló szájakon rengeteg hókrizantém. Ha visszagondolok!, hóálcás, hószakállas', járok ott hókolonccal, magam is hóként a hóban. A diktátor alatt befogtam egyszer az egyetem lovát, s a bajkáli útra kihajtottam. Havas út volt az, parttalan. De megvoltak még a versztafák. Leszálltam, átöleltem ott egy vensztafát, a diktátor napjaiban, a hóban. * Hogy is untatnál. Figyelek minden szavadra. Szóval, megírtad akkor azt a levelet. Egy hétig az asztalon hevertetted. Végül feladtad? Hogy volt tovább? Szóval azt mondta: „Ismerned kell ezt a spanyolfalat, hiszen te hoztad ide”. Csakugyan te? Hogy volt tovább? Szóval teneked mindig az idegenek segítettek? Na, és megmaradtak mind Idegennek? Hogy volt tovább? Ott áltál előtte, és megkérdezted: „visszafogadsz-e?”, pedig nem is akartál visszamenni. Hogy lett tovább?
