Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Héra Zoltán: A források zárórája (vers)
HÉRA ZOLTÁN A források zárórája ,,Olyankor feltárulkoznak. És felszakad egy s más. Micsoda szakadékok! El lehet bennük barangolni.” „Mire a paloták felépültek, nem volt sehol a birodalom** 1983 Szobád falán egy erdő képe, magas a fű: ott vagyak, onnan nézlek. Szavaid mint a sons nyilai? Tűzd őket inkább tűpámá/ba. Hogy volna most fogytán a hold! Emlékezz: ha C-t mutat, nem csökken, de nő, ha D-t mutat, nem dagad, de fogy. (Azaz dehogy is: éppen fordítva!) Ki akar traktáini téged a holddal? Én még a Nappal sem nagy on: meg vannak írva tűznapjaim. * Rajzoltam, oda se nézve. És íme, a papír: Egy pásztorlány, körűié göndör bárányfejeik. De miért húzol itt egy tőrfforma felhőt az arcod elé? „Egy király tévedt be hozzád. Te nem tudtad, de tudták a szőlők cinkéi és a szilfák fenyőrigói.” Ez majdnem jó. Gsakhogy én sosem játszottam királyt, s nálam a királyok nyomorultak. * Hogy jöttem ide? örömmel jöttem, mintha csak szánesengősen. Friss hó, komor ég, esti harangszó: hajtottak hozzád kedvező előjelek. Mért ide? Mert erre volt utam. Vagy mondjuk így: erre volt tiszta az út. * 221
