Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Páskádi Géza: Lélekharang (dráma I. rész)
kimegy. Ekkor lép be a szálláshely szobájába Hansi, arcát, nyakát nyomogatva egy vászontörülközővel.) Ezt maga lökte ide, Hansi, lefogadom! HANSI: Micsodát? POTACSKÁNÉ (a seprűre): Tűvé tettem érte az egész házat. Mit keresett az ágya alatt? HANSI (elhúzza száját): Hát már nem emlékszik? POTACSKÁNÉ: Mire? HANSI: Maga dugta oda az éjszaka! POTACSKÁNÉ: Én? Minek dugtam volna? HANSI (kirobban belőle a röhögés): Hát amikor leszállt... (Az égre mutat, majd a boszorkányrepülést utánozza. Az asz- szony dühödten vágja hozzá a seprűt, Hansi kimenekül.) POTACSKÁNÉ: Hogy az isten verne meg, te mocskosszájú röhögés. (Mint aki fokozza.) Kárpitos! (Jön Gerzson, a fogasról ujjasát leakasztja.) GERZSON: Megint cirkuszoLnak? POTACSKÁNÉ: Hát lehet ezzel nem civakodni? Gerzson, ha maga nem lenne... (Apró lépést tesz feléje, nem túl nyilvánvalót. Gerzson alig észrevehetően húzódik hátrább.) Hiába, a magyar.iparos magyar iparos, mégha pék is ... GERZSON: Az anyja tésztáját, maga aztán tud hőkölni, hallja! Na, álljon már el az utániból, vár reám vasárnap szent napja! POTACSKÁNÉ: Engem nem visz sehova? GERZSON: Hova vigyem és magát, Potacskáné? POTACSKÁNÉ (izzón): Nem úgy van az, Gerzson! Mikor nines ifjú vászoncseléd — jó Potacskáné, mikor meg van, üljön itt a sutban! Elvisz vagy neon? Szépen kiöltözök. GERZSON (ideges lesz): Hova a jó istenbe vigyem magát, -hova? Először is alig van egy pár krajcár a zsebemben. POTACSKÁNÉ (köténye alá nyúl): Van nekem! GERZSON: Megígértem egy földimnak. . POTACSKÁNÉ: Földijének sáros a szoknyája ! GERZSON: Péksegéd az is. POTACSKÁNÉ: Dagasztóteknőt hord az a pék, nem bevető lapátot. Engem maga nem csap be megint, Gerzson! Úgyhogy szépen elmegyek magával! Csak kisep- rek egy kicsit... GERZSON: Ha nekem megint a Ló vasúttal áll elő ... Lóvasút! Tán Linzbe vagy Pozsonyba vigyem? POTACSKÁNÉ: Jó lesz a bécsi erdő is, Gerzson . . . Egy krigli sör, egy pár virsli... nem szakad bele a bukszája. Ki éjjeli szép nekünk, nappal is legyen ékünk! (Esetlen pukkedli.) GERZSON: M-egnyuvaszt a mondásaival! Mondom, hogy dolgom van! (Szinte nyersen tolja félre.) POTACSKÁNÉ: Na, maga se lopódzik többé az ágyamba! GERZSON: A kolera... (Ezt halkan.) POTACSKÁNÉ: Adja meg a pénzemet! Azonnal! GERZSON (visszafordul): Jövő vasárnap elviszem, szavamra el, Pozsonyba, Linzbe, akárhová! (Mint akit puskából lőttek, úgy rohan.) POTACSKÁNÉ: Ezt megkeserü-löd! Úgy segéljen isten... (Szipog. Kinéz az ablakon. Leszól.) Maga ott hiába kopogtat! LIBÉNYI (hangja): Nincsenek itthon? POTACSKÁNÉ: Ablakból úrinő nem társalog . .. Erre -jöjjön ... (mutatja: „körbe”. Kicsit megigazítja kötényét. Máris kopogtatás.) Tessék! (A fiú belép.) LIBÉNYI: Jó napot kívánok. A szomszédokat keresem. Szállás ügyében. POTACSKÁNÉ: özvegy Potacskáné vagyok. Nálunk épp van egy üresedés. Príma ágy. Múlt héten halt Ki belőle egy vén korhely ... egy pincér ... LIBÉNYI (tétován egy cédulára bök): Ezt a címet adták ... POTACSKÁNÉ (a cédulára néz) Ezek nem jó szemmel nézik az -idegent. Maga tót ember? (Közben sepergetni kezd, igyekszik eléggé kecsesen csinálni.) LIBÉNYI (hangsúly nélkül): Magyar. POTACSKÁNÉ: Szóval akkor pláne nincs ott -mit keressen . .. Én tót asszony vagyok. A gazdám békésebb jószág, merthogy nagybeteg ... Betársultam hozzá emez ággyal. (Rámutat az üresre.) A ná- szi ágyam is ez völ-t. Látja, milyen príma. Ha volna hozzá tehetségem, még beférne vagy két ágy e szobába . .. A-rneny- nyi mocsok e házba van... Na, jön hozzánk? Itt nincs semmi kikötés, szabad, mint a madár. 206
