Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Páskádi Géza: Lélekharang (dráma I. rész)
MAGDÓ (most már komoran a falra pillant): Bélésanyagért... és itt kötöttél ki a béléseddel... (Más hang.) Jaj, nagyon sokat gondoltam rád. (Félrevonja, hogy ne lássák a falat.) Tudod, még a .. . Bécs elleni lázadáskor . . . LIBÉNYI (szavába vág): Szabadságharc. MAGDÓ: Nékem aztán mindegy. Szóval arra gondoltam: vajon hol lehet most az én kedves kisöcsém? Aggódtam érted. Katona voltál? LIBÉNYI: Afféle. (Kurtán.) MAGDÓ (suttogva): A dombról nézted te is? (Vagyis a kivégzést.) LIBÉNYI (fakón): Onnan. MAGDÓ (hangosan, mintha a világnak mondaná): Ügy kell nekik, mit ugrálnák! Mikor már vége az egésznek.. győzött a császár... hát mit akarnak még? Csák a töltöttkáposzta jó felmelegítve, nem a lázadás ... LIBÉNYI: Szabadságharc. MAGDÓ (rábámul): Mi az, te is olyan kis hős szabónak érzed magad, mint a mesében? (Hirtelen ellágyul.) Emlékszel, anyánk mesélte mindig ... meg később én is teneked. (Egy járókelő elsiet, megdermednek, némák.) LIBÉNYI: Te már nem írsz egy sort se édes szüléinknek? Nekem panaszolják mindig. Hol dolgozol? MAGDÓ: Itt nem messze. Egy vendég- fogadóban. Tiszt urak járnak oda . . . Még egyszer Ferenc József is hált ott... Deli egy ifjú ember. Vagy inkább olyan fess. LIBÉNYI: A szeretőddel mi van? MAGDÓ: Az ud vártámmal? Apánk szabó, ite is az vagy, a húgom szabóhoz ment férjhez, hát már az én bábám is az legyen? Meg pláne az uram ... Nem jó a vadházasság? (Libényi összevont szemmel néz rá.) LIBÉNYI: Menj férjhez hozzá. (Némi komor figyelmeztetés.) MAGDÓ: Majd férjhez megyek, ha nem kapok másít. De kapok én minden ujjam- ra tizet is. Ez meg úgyis megvár. Nékem nem sürgős az üzlet. LIBÉNYI: Kire vársz? Tán a császárra? (Ingerült.) MAGDÓ (tréfás hetykeség): Miért ne? (Elkomolyodik) De félre a tréfával. Szóval, ha nem lis a császárra, de azért Bécs- nek városába szívesen felmennék. Ott fészkel a szerencse. Csak tudnám, milyen ürüggyel menjek. LIBÉNYI (zordul): Kell is neked ürügy. Menj férjhez ahhoz az emberhez, Magdó. MAGDÓ: Egyet fújsz, mint a gyűrűs zsidó. (Hirtelen ötlet.) Te ha te igazi katona voltál s nem holmi dolmányszabó ebben a ... szabadságharcban —, akkor neked se jó itt Pesten ... (Elhallgat, mert járókelő halad el.) Itt jóbban szem előtt van az ember ... LIBÉNYI: Nem is tudsz németül. MAGDÓ: Osztrákul? Ragadt rám épp elég. LIBÉNYI: Hol? (Gyanakvón.) MAGDÓ: Jártomban-keltemben . . . Pest nékem már a második város .. . LIBÉNYI (kis csend után): Menj férjhez, Magdó. MAGDÓ (suttogva): Itt az osztrákok halálra keresnek miniket, akár kiskutya voltál, akár nagykutya. Habár te nem lehettél ki tudja, milyen nagy ... LIBÉNYI: Honnan tudod? (Mozduló önérzettel.) MAGDÓ: Ugyan már! Szóval pénzem is akadna az útra. Jöhetnél vélem. Mégis: két testvér csak két testvér az idegenben. Tudom, hogy néked is volna kedved ... LIBÉNYI (idegesen): Hogy én — Bécs- be? Honnan szeded, hogy én odamennek? Minék mennék én Bécsbe? (Körülnéz szeme sarkából.) Éppen Bécsbe... Dehogy mennék! (Megint emberek jönnek.) MAGDÓ: Itt nem lehet nyugodtan beszélgetni . .. gyere, foeviszlek a fogadóba ... LIBÉNYI: Mondom, hogy a rőföshöz megyek. MAGDÓ (hamiskás): A vén rőfösszakál- lút jobban becsaphatod, mint éngem! Valami lány után kujtorogsz te ... LIBÉNYI: Mondtam, hova megyek. ( Kurtán.) MAGDÓ: Na, ha valóban odaindultál — majd azt mondod, hogy be volt zárva. LIBÉNYI: Jó ember a mester, nem illő becsapni. MAGDÓ: Ó, de kis szerencsétlen gyáv’a vagy! Három éve nem láttad a nénédet, oszt még ennyit se bátorkodsz érte! LIBÉNYI: Ennyit nem. 202
