Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Páskádi Géza: Lélekharang (dráma I. rész)
ELSŐ RÉSZ A színen egyidőben több kép díszletét látjuk. A díszlettervező leleményességétől vagy a színpad technikájától függ, ez mekkora teret kíván. A „nem játszó" díszlet mindig homályba vész. Ez a megoldás a jó ritmus alapfeltétele. Természetesen az egyik kép megvilágosodása a másik, a többi rovására egyben — többkevesebb — időmúlást is jelent. A „visz- szajátszás” emlékképeit, melyek a jelenidőben elmondott múltat körvonalazzák, bizonyos háttérzajokkal segíteni lehet. Egyik mód, hogy a múltbeli jelenet legelején hallatszik némi lánccsörgés, így még világosabb, hogy a most éppen nem látható rab valakinek vallomást tesz. A két részen belüli képek szünetei általában rövidek. Ha nagyobb időmúlást jelölünk, a fény lassabban kúszik az új kép díszleteire. Mit látunk az első részben egyidejű díszletként? Magasan, a háttérben a bécsi bástyasétány húzódik — keresztben. F áltáljaiig, de folytatása hományba nyúlik. A szín baloldalán vérrel fröcskölt szürkés fehér fal. Ezt időközben lemeszelik. A fal mögött zsibvásár csücske: magányos köszörűskordé. Batyuk a földön. A fal végénél hátul templomrészlet: szószék, kereszttel. Középen a vallatószoba sávja: hátul ablak, mely mindig kissé homályban van. Nem messze tőle ajtó, a Vallató mindig itt lép be. Egy szék, asztal. Ugyanez a tér szolgál szabóműhelyül is, annyi különbséggel, hogy a széket valaki előretolja s rajta olló, centiméter, szabó- kréta, szövetdarabok etc. vannak. Illetve félig kész zakót, nadrágot raknak karfájára. Ezután következik a legényszállás: szemben egy ablak, jobbra ajtó. Három ágy. Lehet emeletes is. A falon fogas, törülközőkkel; egy-egy ujjas, télikabát, sál stb. Minden egyéb kellék kiderül a szövegből. Ezek voltak tehát a mélység — narancs-cikkszerű — sávjai. A szín elülső keresztsávja semleges. Libényit például mindig itt hozzák jobb vagy baloldalról bilincsben, innen lép elő a vallatószobába. Ez jelképezi, az utcát is, ahol járókelők sietnek, jobbára fázósan. De folyosót is jelent. Mintegy párhuzamosa a bástyasétánynak. Afci például a bástyasétányon áthalad azután vagy valamelyik ajtón vagy az előtér semleges sávján át lép a „játszó" díszletbe, vagyis az éppen aktuális térbe. Miután egy ideig az egész színre egyenletes fény hullt, most már csak a vallató- iroda sávja marad világos. Függönyhúzáskor az ezredes a homályos háttérben a szék mellett állt. A szín jobbszélén a kapitány valaki után — kiszól. KAPITÁNY: (most jut eszébe) A ruháját vasalják ki! Borotválják meg! (Zsebórájára néz) De öt perc alatt! (Lassan visszatér a szobába a „semleges sávon" át. Más hang.) Szóval... ott fent nem bíznak bennem, ezredes úr ... A legna- gyob főnök ... (folytatná) EZREDES (közbevág, előbbre lép a homályból): Ne csináljon abból drámát, amit a belügyminiszter mond ... (Kis szünet.) Legyen magabiztosabb. A bécsújhelyi akadémián a legjobb diákom volt... (Kis csend.) Mért hallgat? KAPITÁNY: Katonának indultam. Hátha majd hadvezér leszek, (öngúny.) S mi lettem? Verőlegény. (Hirtelen) Drága professzorom, miért beszólt nékem oly csodálatosan Savoyai Eugénről, Wallensteinről ... Leonidászt és Nagy Sándort minők kell tudni ahhoz ... (Elharapja a folytatást.) EZREDES: Mihez? KAPITÁNY: Hogy ütlegeljek egy rabot. Vagy hogy másokkal veressek ... (Gúny és öngúny.) Napóleon! Hannibál! Xer- xész...! (Sötét izzás. Hirtelen.) Tudja, hogy neveznek minket a többiek... A huszárok vagy a tüzérek ... EZREDES: Honnan gondolja, hogy bárki 'is nem bízik magában? KAPITÁNY: Hiénának neveznek minket, dögevőnek. Mert ugye a huszár eleven katonák ellen Ijjárcol, mi pedig agy- ba-főbe vert bilincses embereket faggatunk ... Praktice tehát hullákat. Ergo — dögevők volnánk ... EZREDES: A hiúság a mi szakmánkban különösen nem tesz jót, százados. Ismertem a szülővárosomban egy néptanítót. A bolond Bäckemnek csúfolták. Azért verte a gyermekeket, mert meg volt győződve: miattuk nem veszik fel a tudós társaságba. Szóval én sem ennek indultam ... De meg kél! értenie ... Rendkívüli időket élünk. 197
