Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Páskádi Géza: Lélekharang (dráma I. rész)
Végezetül azt mondom tehat. Könnyű azokért sírni, akik „igazi”, „tiszta” hősök voltak, akikért mindenki sírni mer. De értük, kik botladozón keresik a bűntudat- és szégyen nélküli létezést — az ő sorsukon megrendülni merészebb dolog. Te és én és ő — nem vágynánk kicsikét bátrabbá lenni? Hát gyötörd magad, hogy őket is megsirathasd. Személyek LIBÉNYI JÁNOS szabósegéd, csákvári magyar, 21 éves FERENC JÓZSEF, az Osztrák-Magyar Monarchia császára, 23 éves EZREDES, osztrák, ötvenen túl KAPITÁNY, magyar, harminchoz közel TÖMLÖCÖR, szintén, ötven felé TISZTELENDŐ, ötven körüli magyar ember MAGDÓ, Libényi nénié, 26 éves ÖZVEGY POTACSKÁNÉ, tót asszony, takarító- és mosónő egy szálláshelyen, negyven táján HILDE osztrák lány, tizennyolc éves MAYER SÁMUEL Hilde rokona, mózes- vallású szabómester Bécsben, idős HANSI kárpitossegéd, osztrák, harminc lehet GERZSON magyar, péksegéd, jóval túl a harmincon KÉSES KÖSZÖRŰS Járókelők, hölgyek, asszonyok, katonák, árnyékok, árusok hangja etc. Történik 1850-től 1853. február 26-án reggel fél nyolcig. Színhelyek: Magyarország: egy fehér fal tövében, térségen, majd templomban. Bécsben; vallatószoba, férfi szálláshely, szabóműhely, bástyasétány, zsibvásár, cella, távoli kivégzőhely. MEGJEGYZÉSEK Elképzelhető, hogy a kisebb szerepeket (Késes, Köszörűs) olyan színészek játsszák, akik fontos mellékszerepet alakítanak ugyan, de kevesebbet vannak a színen. (Például: Tömlöcőr.) Ugyanígy a bástyán sétáló hölgyeket, valamint a templomban szipogó öregasszonyt a darabbeli más női személyek. * A műfajról. A „nagyvonalú dokumentum” kifejezésben a jelző arra utal, hogy csak a hiteles eseménymag körítése kitalált. Például: a császár szerepe, a magyar vallató személye etc. Hasonlóképpen a mellékalakok jórésze költött. Vagy a valóságban más nevük volt. (Az iparossegédek.) A források szerint voltak olyan hangok is, hogy Libényi ügyét féltékenységi drámaként lehet értelmezni. Innen a Hilde és Magdó körüli bonyodalom. Ne feledjük: a Monarchia a melegágya Freud későbbi tanainak! Itt található freudizmus „folklórja”. A balladisztikus, némileg tömör szerkezetben. — melyet az emlékezés kinyit — különösen fontos az előadás jó és hajszálpontos pergetése. Túlzó naturalizmus nem szükségeltetik. A humorosabb jelenetek semmiképp sem hozhatnak stílustörést (tudniillik az egész balladisztikusságához képest), mert vagy a helyzetből, vagy az alakok természetéből, lélektanából következnek. Például Potacskáné a kihallgatáson: belekapaszkodik a közmondásokba: groteszk önvédelem. Nem akarja saját szövegét mondani, ez árulkodó, így veszélyes volna. Számára az ilyen tűzdelés (ékelés) időnyerést is jelent. Reméli, vallatója megunja. A darabot, korábbi szándék és vázlatok alapján, 1984—85-ben írtam. Budapest, 1985 augusztus. 196 PG
