Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Molnár Miklós: Egyszeri vízmosás? - Olvasói lélegzés Horváth Alpár Töredékes kéziratának forgatásai közben

állítják — s az összes bűnrészeseket. Mert jogszerűnek látszunk, ellenbizonyíték híján egyelőre nincs ok további feltartóztatásunkra. Magunk mögött hagyjuk a .marionett- határ őrének gyanakvásaiból termett álcáinkat. Utolsó csámcsogása csendes beletörődés könyvfakasztó sorsába. Kortyolunk italunkból. Ennék az időnek, másoljuk, nincsen gyökere bennünk; a felrobbant idő leülepedik, s láthatóvá válik a múlt előtti és a jövő utáni idő: tegnapi árnyék mai folyó holnapi medrében; ezt az utat messzire el kéne kerülnünk, miért széttéphetnek benünket az elgázolt macskák lelkei, ha átmegyünk rajtuk. Cipeljük veszedelmes málhánkat, agyunk vízfestményeit, kivakarandó textusokat, s jogszerűen továbbhaladunk saját határaink felé. Koponyánk fenekén vascsizmák vonulnak, és ezernyi cintányér dübörög; gyertyavacogás, apró szú- fiókák zümmögése; fekete zongorák röfögnek, harangjainkat ha vízbe vetik, oda, ahol legmélyebb a tenger: csönd lesz, nem kondulnak meg a tengerek stb. .Egyetlen dologra törekszünk, akár a sündisznő: igyekszünk átvészelni a történelem apályidőszakát. Semmilyen kísértést sem érzünk már a ,világ’ megjobbítására, megsemmisítésére is egyre kevesebbet. Ha rajtunk múlik: kinőhet a fű a hasunkon. A fűszálak hadirendbe állhatnak, s lángra lobbanva nekivághatnak a vaksötétnek. „Legyen világosság, fehér fény-nyaláb az agy sötét odúiban”, mondták hajdani poéták- (És lett, ami lett.) Lapozunk. Bölcsek mondják: amit hallani, látni vagy kimondani lehetne, azok a dolgok nincsenek. Menjünk megkeresni a többi dolgokat? Ha a vámvizsgálat, e vendég- ország vámosaié, meghagyja birtokunkban könyveinket, majd elővehetjük akár Horváth Alpár Töredékes emlékirat feliratú versesfüzetét is, írva-olvasásra, saját harang- talanított őrtornyunkban immár. Olvasunk, azaz markolatig döfjük filctollunkat a málló papírkötegbe. Osztályrészünk istentől: egyszeri víz, ami átmos; mesemód egyszeriek vagyunk mi, akiket átmos. A tudatvíz osztályrésze vagyunk? Az írás kisza- kít(hat) isten, könyv, könyvőrök gyámságából. Illusztrálni akarván semmink játékterét, talán írhatnánk, (az) idézéssel végezve: alvadt vérmezőn átsétáló holt galamb tényével állunk vagy nem állunk szemben.

(Horváth Alpár 1956. március 2-án született Eteden. A középiskolát Székelyke- resztúron végezte 1975-ben. 1982-ben a kolozsvári Bolyai-Babe$ Tudományegyetem magyar—német szakán szerzett tanári oklevelet. Verseket 1975 óta közöl romániai magyar lapokban. Sepsziszentgyörgyön él, általános iskolai tanár. Töredékes emlékirat című verseskötetét Egyed Péter szerkesztette, a bukaresti Kriterion Könyvkiadó Forrás-sorozatában jelent meg, 56 oldalon. Amit még tudni lehet: a könyv nyomását 1985. május 25-én kezdték el Kolozsváron, ára hat és fél lej.)

Kőszeg, 1985 decemberében

183