Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Fekete Mária: Thracia Pontica III. (Konferencia a görög gyarmatosításról)
„északról” származtatják. Csillagmintás (korongiibula került elő Izmirből és Velem- Szemtvidről; érintő spiráldíszes Izmirből és a Besenyszög-fokorúi aranykincsből; kör- beponcolt szélű Velemből, Rbodosz-Ialyszaszból, Izmirből és Feriigiléből; trébelt-pon- colt rozettás a kisravazdi és a magyarkeresztesi .kincsleletből ás egy kleinkleini sírból. A korongfibulák további és .későbbi formái Donja dolináról, Szentes-Vekerzugról, Hallstattból, Celldömölk-Sághegyiről és Báliról ismertek. A homéroszi költeményekben is megénekelt hérosz-kultuszhoz tartozik a vázafestészetben ábrázolt symipozium, harcijelenetek stb. ábrázolásán túlmenően az előkelők gyakran több helyiséges, folyosós sírépítményeit fedő hatalmas tumulusok emelése. A síirkamra-építés .és tumulus-temetkezés Nyugat-Ázsiából (Urartu, Szardisz, Bin Tepe) és Cyprusról (Szalamisz) kerülhetett Itáliába. Az ún. „Aeneas-sírja” (Lavinium) szép példája a héroszt megillető monumentális sírépítményeknek. A Dunántúlon Vaskeresztes I—II., Szaiacska, Fehérvárcsurgó, Somlóvásárhaly I., a Sulm-völgyben Kürtbischhansl, Tschoneggarlfnanzl II., Kürbischbauer, Kröll Sohmiedkogal, Szlovéniában Pivola és Gríze Pongrác tumulusaiban vezetett dromosz a sírkamrába. A vaskeresztesi I—II. (halomsírból előkerült nagyszámú kerámia (közül három típust kell kiemelnünk. (Mediterrán előképekre utal a hordóalakú — alj nélküli — edénytartó használata. A griffprotomákkal díszített ónrátétes edény alakja a helyi koravaskori kerámia-forma. Az erősen stilizált f ekete griff-fejek elődjét viszont az észak-szíriai eredetű, görög, majd etruszk átformáláson keresztül jutott ábrázolásokban kell keresnünk. E vaskeresztesi protomákboz hasonló a szlovéniai Hardekről került elő, s talán griffek- nek határozhatók meg a gemeinlebami .és süttői „madáremberek” is. Harmadikként említjük a fül felső hajlatában vízszintes gombú tálakat, amelyeknek három variánsa is előkerült: fekete, grafitszürke és vörös festésű, profilált talpgyűrűjű, besimiított dí- szű, ill. festettek és ónfóliadíszesek. A profiléit szalagfül felső hajlatában lévő vízszintes gombok előzményeit a 8/7. századi fríg kerámián láthatjuk. .Ezt a formát megtaláljuk Dél-Itáliában (Sala Ccaisilina) és Etruriában Tarquinia környékén. A 7. század közepén, második felében a protokorinthoszi és keleti görög kerámiákon saját változatokban jelenik meg. A másik irányban a Dnyeper-vidéken találkozunk vízszintes gombú füllel (Zsabotin) és az Al-Dunánál is megjelenik Basarabi-környezetben (Curoami). A Dunántúlon egyelőre csak Százhalombattáról ismerünk hasonlót. Az Alpokalján az .edényfülek gombos díszítése a 7. .század végétől kedvelt és általános eleme lesz a helyi kerámiaművasségnak. Az ezen a területen szokásos állatprotomák (bika, őz, szarvas, kos), ill. a sematikusabb, bütyökszerű állatfejek az .edényfüleken is megjelennek. .A korábbiak a Sulm-rvölgyi tumuliusokból kerültek elő. A Kleinklein körüli sírok anyagában található függőleges irányú, vagy kissé ferdén, de felfelé álló, szarvszerű gombok előzményei esetleg Itáliában keresendők. Áz etruszk kerámiák dudoros füleit faliscus hatásnak tartják. A (keletről, ill. délről érkező előképek hatására területünkön több variáns alakul (ki — állatfejes, csillagos, gombos, szarvacs- kás. Lelőhelyeik pl.: Velem-Szenfvid, Zalaszen>tiván-Kisfaludi-hegy, Sopron-Krau- tacker, Csönge-Kódisdomb, Pilismarót stb. A későbbiek mindig csésze és nem tál füleket díszítenek és a kerámiaművességben a korai kelta korig megtalálhatók. A madár- és lóalakokkal díszített dunántúli agyagfedők (Somlóvásárhely) előzményeit az attikai ikésőgeometrikus edények között kereshetjük. Ez a forma etruszk könyezetben is megtalálható (Cerveteri, Tómba Regolini Galassi). További mediterrán kapcsolatira utal a vaskeresztesi I. tumulus bronzsitululája, amelyben tömjénnel fűszerezett bor volt. Az anatóliai eredetű bordázott bronzcsészék változatai .az etruszk sírok edényei között is megtalálhatók. Ezek kerámia-utánzatai a nagyobb Kárpát-medencei földvárak — Velem-Szentvid, Celldömölk-Sághegy, Szomolány/Smolenice — anyagából is előkerültek. A vaskeresztesi fémleletek közül a háromágú vasnyárs keleti eredetű (pl.: Te,pe Sialk B temető), s ugyancsak anatóliai előzményei vannak a lószerszámhoz tartozó vascsengőknek. 177
