Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Fabó Kinga: Pluralitás és anekdotaforma (tanulmány)
tartozik, mint az érzelmeknek, az emlékképnek, az álomképnek, a hasonlatnak, a képzésnek és maguknak a személyeknek technikai (üres) műveletekre való redukciója Láthatjuk, hogy még a technikákra való redukciók is variánsokban, sorozatokként léteznek. A másik oldalról úgy fogalmazhatjuk meg a tárgy és a tükörkép közötti sematizál! és redukált viszonyt, hogy a regény tele van tükrökkel, amelyek nem tükröznek. Ennek következménye az, hogy a szereplők léte is megkérdőjeleződik, hiszen nincsenek, nem lehetnek olvasataik. Maszkerádiról és egyik sokat emlegetett alteregójáról, a francia hercegnéről például nem tudni, hogy melyikük tükörképe a másiknak, azaz melyik az „eredeti”. Álmos Andor egyik m-eghalásakor pedig (tudjuk: minden évben meghal egyszer), ezt olvashatjuk: „A tükör elhalványul a falon...”. így vész el végleg az önismeret lehetősége. Az inger-reakció séma emberek és tárgyak, tárgyak és emberek viszonylatában egyaránt érvényes. Egy tárgy is csak „addig él”, amíg ránéznek. A következő, erre utaló hasonlat A vörös postakocsiban olvasható: „Az énekesnő kitartó, konok szomorúsággal függesztette rá a tekintetét, mint aki addig akar nézni egy képet, amíg az megelevenedik.” Krúdy-elemzésemet azzal kezdtem, hogy prózája az anekdotikus-típusú és az avantgard-e-típusú formálóelv metszéspontján helyezkedik el. összegzésként ugyanezt mondhatom. Kibővítve azzal, hogy nála együtt, egységben van meg a későbbi „avantgarde” két szélsőségesen elkülönült típusa: a redukált és a túltelített, az alulbeszélt és a túlbeszélt, az -aszkétikusan szikár és a pompázatosán túldíszített -leírás- mód, a lassító és a gyorsító tempó, dinamika. Később fog -élesen elkülönülni egymástól az a két -eset, hogy a szöveg vagy nem tölti ki a regény kereteit (túl kevés), vagy túllép, túlcsordul rajta (túl sok). Krúdy stílusa, nyelve túltelített, viszont ez a s-tilizáció, mint -láthattuk, éppen a redukció és a távolság terem tés-tartás eszköze. így technikája egyszerre a túltelítés és a kiürítés együttes folyamata, illetve a túltelí-tődés és a kiürülés együttesét eredményezi. Nevezhetném ezt elidegenítő-visszacsalogató mechanizmusnak is. A túltelítettséget mindenek előtt hasonlatai hordozzák: ezek a hasonlatok tele vannak képekkel, dallamokkal, fényekkel, ízekkel-, szagokkal, színekkel, önmagában mindez csupa érzékiség. Ám ezek a hangok, fények, illatok a semmiben keringenek: forrásukról leváltak, visszaverődni pedig nem tudnak. így az érzéki benyomások eredményei a távolság, az -eltávolodás, az érzéketl-enedés megteremtői, megtartói. Az an-ekdotikus--avantgarde fonmálóelv, mint láthattuk, egyrészt a „lehetőségek filozófiájának”, a sokféleség tudatosulásának és állandó számontartásának adekvát leképezője és megfelelője a formák szintjén. De ugyanennyire adekvát megfelelője a nem-szervesült magyar valóságnak is: annak, hogy a -történelem és az egyéni élet- történet össze-nem-függő, c§ak kívülről-felülről, mesterségesen összekapcsolt -események sora, sorozata. Ezért az ilyen típusú regény nemcsak a formák fejlődése felől közelíthető meg, hanem szoeiálpszichiátr-iailag is -értelmezhető. Láthattuk, hogy ez a formálóelv, illetve szerkezet Krúdy -esetében mennyi ambivalenciát, paradoxont sűrít, azaz -a hasadásokat „fedi le”. A társadalmi vagy egyéni szintű -skízis véleményem szerint -mindig egy kettős, de -egymással ellentétes -követelményeket támasztó szabályrendszerhez való sikertelen, mert eleve lehetetlen -alkalmazkodási kísérlet szükségszerű következménye. Mint ilyen, elszenvedői v-agy elszenvedője részéről nem tekinthető „betegségnek” -vagy „devianciának”. Az alkalmazkodás ugyanis nem deviáns vagy iniadekvát -reakció. Ezesetben azért eleve -reménytelen mégis, mert két -egymással ellentétes követelményrendszernek egyszerre nem lehet -eleget tenni. A két szabályrendszer működése ugyanis a gyakorlatban annyit jelent, hogy amit az egyik explicit módon előír vagy hangoztat (elvár, kötelezővé tesz, javasol, parancsol stb.), azt a másik hallgatólagosan tiltja. A két szabályrendszer együttese tehát úgy támaszt -követelményeket, hogy egyben azok teljesítését lehetetlenné teszi. Jellegükből (hogy az egyik explicit, a másik implicit) már 157
