Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Fabó Kinga: Pluralitás és anekdotaforma (tanulmány)

következik, hogy ez a helyzet szubordinált személyek vagy társadalmak esetében áll elő.

Egy ilyen helyzetnek egyszerre okozója is, következménye is a személyi függőségek és a dologi függőségek felemás, kusza volta. Egyik sem tud megjelenni tiszta formában: emberek (egyes személyek) intézményesülnek, egyszemélyes intézményként, hatalomként funkcionálnak, az intézményeket pedig valójában személyes kapcsolatok működtetik. Általában is túl sok minden van a véletlenre, illetve a hallgatólagos konszenzusokra bízva.

Ugyanezért sem a valódi személyesség (autonóm szubjektum és szubjektivitás), sem a valódi objektivitás (tárgyszerűség, tárgyiasság, tárgyilagosság — a szó minden értelmében) nem alakulhat ki. Így az objektivácáók sem képesek betölteni szerepüket. Valódi személyesség helyett a személyeskedés vagy a személyi függőségek torz formái jelennek meg: túlzott intimitás, bizalmaskodás, pletyka, belterjesség, bennfen- tesség, protekció stb. Valódi objektivitás helyett pedig egy bürokratikus gépezet. A személyes és a személytelen kialakulatlansága, felemássága, a kettő torz aránya, egyik vagy másik abszolutizálása stb., ezért a mindenkori magyar irodalomnak és az irodalom értékelésének is állandó problémája.

158